Színházi Élet, 1935. december 29–1936. január 4. (26. évfolyam, 1. szám)

1935-12-29 / 1. szám

A parramcsia szer­int maga mellé vett két rendőrt és indult a központ felé. Saj­nos, még meg sem kísérelheti, hogy tovább nyomozzon ebben­­ a rejtélyes ügyben! Fogoly. Azt várják tőle, hogy bevallja, hov­á rejtette el a ládikát és hogy agyon­lőjje magát! Kétségbeejtő helyzet! Forrott, dühöngött belül. Kibámult a rendőrautó ab­lakán, flptán egyszerre megállította a kocsit. Két rendőrőrével együtt leszállt egy i­is ház előtt és bement. Nagy fehér kutya csóválgatta előtte a farkát és­ egy öreg asszony totyogott ki eléje. Igen, Dodson apó itthon van. Hol is lehetne másutt egy vak és süketnéma öregember, aki mozdulni se tud a tolószéke nélkül . Dirck most nem ért rá, hogy mindent közöljön az öreggel. Inkább az anyukának beszélte el a nagy baját és megkérte, segítsen rajta Dodson apó, ha lehet! Az öregasszony mindent megígért és utánabám­ult Dircknek, amint elkeseredetten ült be a kocsiba őreivel. Mark Dodson! Aki születésétől süketnéma volt, később meg is vakult és a lábai megbénultak. Hogyan segíthetne a legtitokzatosabb bronx villéi bűnügy nyomozá­sában egy tolókocsis aggastyán, aki se lát, se hall és beszélni sem tud? Kétségbe­esett kísérlet, azt tudta Mike Dirck felügyelő is! A vénasszony leült­ a Braille-rendszerű írógéphez és lekopogta Mike Dirck ügyét. Úgy adta Dodson apó finom ujjai alá. Az öregember végigjártatta az ujjait a va­kok írásán, a sok kinyomott, egymás mellé és fölé jegyzett pontocskán és bólo­gatott. Igen, ez nagyon nehézzs ügy lesz. Aztán jelezte az ujjaival, hogy vigyék a nagyhalakba. Megteszi, amit lehet! Mark Dodsont nagyon tisztelték Bronxvilleben. Jámbor, jószívű aggastyán volt. Vén felesége elkísérte az autój­án, amelyben külön hely jutott a tolókocsinak. A nagybank előtt a rendőrökkel egy kis tárgyalásuk volt, amíg beengedték őket, de a két iga­­gató is a vállát vonogatta, tessék! Cormiek kapitány bólogatott, mikor begördült a pénztártereimbe a tolókocsi és legyintett a kezével. Az öreg odatolatta magát a Push trezor elé és végigtapogatta ujjaival a csodá­latos készüléket. A Braille-írású levélből már mindent tudott, azt is, hogy mikor kellett megtörténnie a betörésnek, vagy a trezornyitásnak? Ismerte Ted Shirpey tökéletessé vált alibijét is, hiszen minden pereéről beszámolt és a vallomások min­den szavát megerősítették! Tisztában volt azzal, hogy a felügyelő ellen mennyire jogosult a gyanú, még jogosabb, mint ahogy eddig kiderült. De Dodson apó nem árta elhinni, hogy a tisztaszívű Mike Dirck rabolt, trezort nyitott föl és millió­kat harácsolt ! Mark Dodson­­ szipogott egy kicsit a trezor előtt, aztán a keze meglendült. A felesége figyelte a jelzéseit és azonnal beszédbe öntötte, megdöbbentve a kapi­tányt és a bankigazgatókat. — Kámforszag! Érzi az orrom! Kámforszag árad a trezorból, urak! Kérem, Cormiek kapitány, intézkedjék, hogy Black, Thompson és Shirpey urak ne hagy­hassák el egy ideig Bronxville városát! — őrültség! — dohogott Cormiek. De Dodson apa már olyan súlyos bűnügyben mentette meg a bronxvillei rend­őrség becsületét, hogy a kapitány titkon mindent megígért a vénasszonynak. Jó. A felügyelet nem lesz észrevehető, de a három bankember egy lépést sem tehet anélkül, hogy a rendőrség ne tudjon róla. — Kámforszag! — vágta otthon a földhöz a sapkáját Cormick kapitány. — Kámforral igazán nem lehet megnyitni a Push trezorokat. Félek, hogy Dodson apót utolérte az öregkori elmegyöngeség. A kámfor csak a molyok ellen jó Bronxville területén. Legalább úgy tudjuk eddig! 5. Cormick rendőrkapitány tudomásul vette, hogy Dodson apó odahaza ül a toló­székében és töpreng, gondolkozik. Az ujjait ropogtatta mérgében. Nem egyszer tör­tént, hogy Dodson rájött olyan dolgokra, amikre más aligha, de most igazán nem mehet sokra, ha az egyetlen zsákmánya a kám­forszag volt a trezorban! Ki tudja, hogyan került az oda és mióta lappang bent a páncélfülkében? Igaz ugyan, hogy a kámfor gyorsan illan. Meghallgatta a jelentéseket a szemmel tartott bankemberekről is. Black igaz­gató nem tud magához térni a felháborodástól. Thompson higgadtabb, de őt is szörnyen bántja a nagybank jóhírnevén esett csorba. Ted Shirpey meg egyenesen vigasztalhatatlan. Azonnal megajánlotta a távozását a bankból, de az igazgatók hevesen tiltakoztak. Ted Shirpey igazán mindent megtett, hogy megóvja a bankot a betöréstől, valóban pokoli ügyességű alvilági fickóknak kellett itt dolgozniuk! Shi­peyt semmiféle mulasztás nem terheli, sőt köszönetet is kapott a rendőrségen töltött izgalmas éjszakáért! Most szinte éjjel-nappal Grace Black mellett tölti ide­jét, az eljegyzése csak napok kérdése lehet. Szép pár lesz belőlük, az igaz! De ez a Direk-eset mégse akar a kapitány fejébe menni! Mike Direk, akiért ő bármikor tűzbe tette volna a kezét! Direk tagad, és makacsul ellenmond minden gyanúsításnak, de a bizonyítékok egyre szaporodnak ellene! Mentől több a ki­hallgatás. A bank éjjeli őre kijelentette, hogy csak egy nagykalapos, részeges farmert figyelhetett meg azon az éjszakán a banképület közelében. Ez annyit őgyelgett arrafelé, hogy majdnem rászólt már. Igaz, hogy Dirck később, amikor már a rend­őrségre visszatért és átöltözött, rendőröket küldött ki a bank védelmére, de ez már csak úgy hajnali négy óra tájban történt, és akkorra nyilván megtörtént a bank­­rablás! Nem csoda, hogy a rendőrök nem vettek észre semmi gyanúsat. 70

Next