Színházi Élet, 1935. december 29–1936. január 4. (26. évfolyam, 1. szám)
1935-12-29 / 1. szám
Vallomás oJria : Hirsch Xajos Most, hogy »Az új földesúr« című film a közönség elé került, függetlenül a kritikától, amely nélkülems kialakítja a maga véleményét, szeretnék a film megszületésével kapcsolatban egy kis vallomásszerű nyilatkozatot tenni. A hangosfilm megjelenése, különösképpen pedig a magyar hangosfilm bemutatkozása óta állandó nógatásnak voltam kitéve a legkülönbözőbb faktorok részéről: itt az ideje, — mondták — hogy én is csatasorba álljak. A nógatáson és biztatáson kívül nem volt hiány szemrehányásokban sem, hogy én, aki a »Star« filmgyár keretében közel hetven némafilm gyártásánál vettem részt, most elzárkózom a hangosfilmtől, holott engem a fim tökéletesített formájával szemben a múlt is kötelez. De jóakaróim és barátaim nyilván nem vették észre, hogy azzal tartottak vissza, amivel az aktivitásomat akarták múltamra való fokozni. A hivatkozás ugyanis azt jelentette, hogy nem mehetek bele kísérletekbe: ha valamit csinálok, annak az én meggyőződésem szerint százszázalékosnak kell lennie, ha a valóságban talán hiányzik is valam a százszázalékból. De tépelődéseim heteiben megint összehozott a sors Gaál Bélával, akivel valamikor a „Vörösbegy” című világsikert aratott némafilmet készítettük. Gaál Béla napokon keresztül valósággal hipnotizált és amikor Bingerth János dr., a Hunnia igazgatója ígéretet tett, hogy teljes erővel mellém áll, elhatároztam, hogy feladom az eddigi passzivitást. Meg kell még említenem, hogy kitűnő társam, Csák Imre, akinek ma nem tudok elég hálás lenni, a háttérben biztatta a fentnevezett urakat és ő volt a legboldogabb amikor végre kimondtam a boldogító igent. De ennek az elhatározásnak volt egy másik indító oka is: a téma. Tsák Imrének az volt a kívánsága, hogy első hangosfilmünk szerzője maga a halhatatlan Jókai legyen, méghozzá legszebb és legmaradandó regényével, Az új földesúrral. Szédítő öröm, de egyben némi rettegés fogott el, mert tisztában voltam vele, hogy Jókait és Az új földesurat vagy jól kell megcsinálni, vagy sehogy. Ekkor azonban már nem lehetett visszatáncolni. Nekiláttunk tehát a szervezkedésnek, ami azt jelentette, hogy mindenekelőtt meg kellett csinálnunk a forgatókönyvet. És itt megint figyelmeztetett bennünket a Jókai-név. Ezt a témát csak a legnemesebb írói eszközökkel szabad megközelíteni. Körülnéztünk hogy ki lenne erre leginkább alkalmas és választásunk egyhangúlag Hunyady Sándorra esett, aki nemcsak írói, de családi hagyományai révén is a legközelebb áll Jókaihoz. Hunyady Sándor vállalta a feladatot és meg is oldotta úgy, hogy a regény monumentalitása kísérteties tisztaságban emelkedik ki az új, modern köntösben is. A következő lépésünk volt megfelelő zenéről gondoskodni. Itt is új utakra léptünk és a zenei rész komponálásával, illetve összeállításával két friss tehetséget bíztunk meg: Polgár Tibort és Ránky Györgyöt. Nem vagyok elfogult, ha azt mondom, hogy munkájukat nagyszerűen a végezték el. Ami a szereposztást illeti, ez rendszernt nehéz és felelősségteljes munka nekünk egyenesen öröm volt. Hiszen a szereplők szinte maguktól adódtak minden szerepre. Mert találhattunk volna-e Ankerschmidt lovag minden tekintetben férfias alakjához különb megszemélyesítőt Somlay Arthúrált Es Garanvölgyi Ádám nemes, keserű figuráját nem Csortos Gyulára szabta volna-e maga a szerző, ha ma élne. Minden egyes alakra a készen kaptuk a legjobbat, legkifejezőbbet. Ankerschmidt Eli bájos, csintalan figuráját a sugárzóan friss Egry Maricával személyesítettük, Ankerschmidt Hermin lehelletfinom és tragikummal beárnyalt alakját a törékeny szépségű Gordon Zitára bízták. Corina ravasz, minden tekintetben asszonyias, hódító alakját Lázár Mária jeleníti meg, Jávor Pál személyében pedig önként adódott az ötvenes és későbbi évek férfiideálja: Garamvölgyi Aladár. Kampós Kasznár ma is élő, remek magyar típusát Rózsavölgyi Kálmán faragta márványba, Straff Péter, az ál-Petőfi firmáját Uray Tvadar tette életteljessé. A régivágású, jó humorú fiskális, dr. Grisák szerepét Mály Gerő játssza, Nathalie, a német nevelőnő szerepét Péchy Piri tölti be mézédes humorral, Maxenpfutschot az oroszos humorú Makláry Zoltán, Brauhäuser kapitányt Kürthy György, Makucseket, a kémet, Justh Gyula játssza. A végzett munka hálára és tiszteletre kötelez úgy az említettekkel, mint Vincze Mártonnal, a zseniális díszlettervezővel, Eiben István operatőrrel és Lohr Ferenc hangmérnökkel szemben. És persze elsősorban kellett volna megemlékeznem a két főparancsnokról: Gaál Béla rendezőről és Falus István akik valóban nagyot produkcióvezetőről, produkáltak. Amikor elkezdtük a munkát, az volt a meggyőződésem, hogy a filmgyártáshoz elsősorban három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ma már nem hiszek a pénz kizárólagos hatalmában. Több kell hozzá. Szív! Hirsch Lajos, az »Új földesúr« producere