Színházi Élet, 1936. január 5–11. (26. évfolyam, 2. szám)
1936-01-05 / 2. szám
— A szerző Szilágyi László lakásán kezdődött. Ott volt Zsazsa is, Eisemannék is. Másnap már a színházban .. . ócska zongora, lámpaláz, délelőtti kedvetlenség ... azt hittem, hogy vége van mindennek! — Premier! ... — Álom volt. Utána bankett. A szüleimet többször felköszöntötték... Az anyám ... óh, az édesanyám olyan boldog volt! — Szerelem1? — Pardon, — magánügy • • • — Tervek? A jövőt illető tervei? ... — Istenem, olyan szép a jelen. — Mégis? — Mégis . .. hát egy jó operett, például: Ábrahám-muzsikával ékített operett — ez mindig a gyengéim volt amúgy is — vagy ... — Nos? — Az apám színdarabjában szeretnék föllépni. — És most — édes kis Lola — boldog? lel: Két ragyogó szem fe— Nagyon...! * Raffay Blanka a madik ifjú Apja Raffay százados. — Hol kezdte a művészi pályát? — Gaál Bélánál. Aztán Bárdos lett rám figyelmes. — Volt valami nexusa1, összeköttetése a művészi világgal? — Emőd Tamás régi jó barátja az apámnak. — Hol játszott először? — Miskolcon. — Sokat? — Huszonhat főszerepet ... — Debrecenbe hogyan került? — Az apámat oda helyezték ... — Melyik szerepet is játssza a »3 ember a hóban« cíímű darabban? — Komár Júlia szerepét. Beugrottam... — Élete? — Csöndes. Édesanyámmal lakom. — Kedvenc könyve? — A »Halálos tansz« ! — Vágyai, álmai? — Játszani, játszani, játszani...! Véget interjúért a hármas Olvassák el azok, akik félnek, hogy nincs utánpótlás. Van! * . . . és civilben (Foto Gyenes) Raffay Blanka ember a hóban (Angelo foto)