Színházi Élet, 1936. január 12–18. (26. évfolyam, 3. szám)

1936-01-12 / 3. szám

róék estélyen volt, ahova is reggel négy­kor hozattak cigányt s ahova még haj­nali fél hatkor is vendégek érkeztek, így aztán természetes, hogy komolyan a »reggeli« órákban távozott a vendég­sereg. A szilveszteri rekordot különben az a Fiatalúr­­ tartja, ki egy bérelt taxin pontosan huszonhárom helyen szilveszte­rezett és bár egy huszonnegyedik helyre is hivatalos volt, oda már nem jutott­el, mert mindenütt »csak egy pohár pezsgőt!« felkiáltással tényleg megivott egy pohár pezsgőt s nem csoda, hogy a huszonharmadik pohárnál felmondta a szolgálatot. Így is azonban délelőtt ti­zenegyig tartott a pendlizése. — No és valami édes kis történettel se maradj adós, angyalom, hiszen, nem ülik úgy kezdeni az újévet, hogy egy kis adag gonosz­ságot ne keverjünk a b. u. é. k.-ba. — Legyen kívánságod szerint. Tehát egy igen elő­kelő vadászik­on történt meg nemrég, hogy egy rö­vidlátó Nimród, aki a rossz szeme miatt még nagyon kevés nyulat lőtt életében, egyetlen hajtásban ezúttal egy és ugyanazon napon hat nyulat ejtett el. A nyu­lak ezúttal roppant előzé­kenyen viselkedtek a rossz szemű vadásszal szemben, roppant közel szaladtak el előtte, úgy, hogy lehetetlen volt őket elhibáznia. Mi­kor vadászat végén a bol­dog Stüsszi eldicsekedett a házigazdának gazdag va­dászzsákmányával, az ne­vetve átölelte s azt mond­ta: »Tudtam, hogy boldog leszel s hogy a zsákmány maradandó legyen, mind a hat nyulat már előre ki­tömettem«. Ekkor derült ki, hogy a házigazda kitö­mött nyulakat húzatott el spárgán a rövidlátó vadász előtt, aki boldogan­ puffog­tatott beléjük. A kegyetlen tréfa folytatása most van folyamatban, nehéz lovas­sági kardokkal, végkime­rülésig. — Nos és még egy szil­veszteri történet, ugyan­csak »happy-end« nélkül. Egyik estélyen őnagysága hajnali távozáskor nem ta­lálta a retiküljét. A házi­asszony megnyugtatta: »Milyen volt aranyom, azonnal megkeresem«. »Fe­kete bőr, ezüst dísszel...<•• A háziasszony pillanatok alatt megjelent a fekete­ezüst retiküllel: »Ez lesz az, benne van az urad név­jegye«. A névjegy azonos volt, a retikül azonban csak hasonló. A név­jegy hátán ceruzával ez a sor volt írva: »Kedves, holnap okvetlenül hívjon fel telefonon«. A retikül a­­ feleség egyik barátnőjéé volt. A válópör megindult a végkimerülésig. Adieu. TEDDY SINCLAIR, a leghíresebb angol jazz-zenész, a londoni Savoy­ Hotel volt karmestere, aki a walesi herceget a modern táncokra taní­totta, rövid vendégszereplésre Budapestre érkezett. Az Ostende-kávéház zenekarát dirigálja (Foto Angelo)

Next