Színházi Élet, 1936. február 23–29. (26. évfolyam, 9. szám)
1936-02-23 / 9. szám
ves. Pont hatkor egy mámor vár rád. Hazajövök. (El.) PÁL : És most lássuk, mit tehetünk a háziasszony felvidítására ! ILONA : Mondja, édes rokon, akar tartósan egy életre felvidítani? PÁL : Leghőbb vágyam. ILONA : Látja ott azt a szép fehérre festett ajtót? Menjen ki rajta és soha többé ne jöjjön vissza. PÁL : De miért? Mit csináltam? ILONA : Mert nem a természet véletlen játéka, hogy Northék a maga ebédje után nálunk lemondanak. PÁL : Mit tegyek? North megkérdezte, ki tulajdonképpen a "Gabi felesége . . . Ha én nem mondom meg, megmondja más . . . ILONA : Legalább megmagyarázta nekik, hogy régi gentry-családból származom, hogy a nagyapám még földbirtokos volt, hogy csak véletlenül hozta így a sors ... így mondta el? PÁL : Mért mondjam el száz szóban, amit egyben is el lehet mondani. ILONA : Kedves Pál, az ajtó még ott áll a helyén. Kérem, sietve használja fel . . . PÁL : Nem dobhat ki. Én vagyok a büszkesége, az egyetlen családtag, aki Olga néni tilalma ellen ide járok. . ILONA: De miért? Emlékeztet arra a bizonyos angolra, aki városról-városra utazik az oroszlánszeliditő után és lesi várja, hogy a vadak mikor tépik széjjel . . . így lesi maga is a vesztemet. PÁL (komolyan) : Tévedsz. Nem bosszúból és nem kárörömből jövök, hanem mert érdekel a sorsod . . . Mert, ha nem is hiszed el, barátod vagyok — mindennek dacára. ILONA : Minek dacára? PÁL : Hogy asszony úgy még nem bánt velem, mint te . . . egyik percről a másikra adtad ki az utamat . . . ILONA : Ha igazán kellettem volna neked, örökre megtöri haltál volna. PÁL : Di' milyen áron . . . Vagy-vagy elé állítottál. Vegyelek feleségül, vagy hozzámégy Gabihoz ... A férfi mindegy volt — te a névbe voltál szerelmes. ILONA : És az szégyen? Igenis, én úgy hordom ezt a nevet, mint valami legnagyobb kitüntetést, legértékesebb ékszert. Hallottál arról, hogy vannak asszonyok, akiknek ha megsárgult igazgyöngy-láncot akasztanak a nyakukba — akkor a" gyöngy újra feléled, visszanyeri a régi színét, ragyogását ... Én ezt a nevét — ami a te neved is . . . (hirtelen haraggal.) De mit érted te? ! Te csak azt értetted, hogy nem voltam elég jó neked feleségnek . . . PÁL : Én csak azt értettem, hogy szerettelek. Nem akartam veled abban a pokolban élni, mint most Gabi. ILONA : Veled az más lett volna. Te nem vagy olyan szegény, tehetetlen kis bivalyborjúcska, mint Gabi. Te keresztül erőszakoltál volna. Te nem tűrted volna tétlenül, hogy hölgyismerőseid ne köszönjenek a feleségednek. PÁL : Szegény Ilonám, ebbe nyugodj bele. Azelőtt azért nem köszöntek neked, mert nem vettek el — most azért nem köszönnek, mert elvettek . . . ILONA : Miért? Mi jogon? Kérdezlek, mennyivel jobbak azok, mint én. Ha nem tudok elaludni, juhok helyett a kuzinjaid szeretőit számolom. Tudod, mennyivel több volt nekik, mint nekem? PÁL : Hagyjuk a matematikai kérdéseket. Számtanból mindig megbuktam. ILONA : Arra felelj, mivel jobbak azok a parázna ludak, mint én? PÁL : Nem jobbak, csak mások. Mint ahogy a hal is állat, a baromfi is, de a hal megfullad a szárazon. ILONA : A te ludaid viszont a vízen is vígan úszkálnak. Hol az igazság ezen a rohadt világon? PÁL : Ha a világon igazság lenne, már rég kihalt volna az emberiség. Ne légy ostoba. Ilona . . . Nézd, annyi szép dolog van a földön . . . Könyvek, zene, utazások, vagy ha úgy tetszik, ruhák, ékszerek, szerelmes férfiak . . . Mindezek a tied voltak és újra lehetnének . . . De nem. Neked nem kellenek. Neked mániákusan csak az kell, hogy grófnénak nevezzenek, te betegesen epedsz azért, hogy egy pár liba, akiket szívből utálsz, fogadja a köszönésedet. Én ezt sose fogom megérteni. ILONA : Nem is értheted. Mondd ... a te apád nem volt véletlenül sikkasztó? PÁL : Isten őrizz. Hogy jut ilyesmi eszedbe? ILONA : Mert az enyém az volt. Még az se szépített a dolgon, hogy a lapok úri sikkasztónak nevezték. Kis városban éltünk, első emberek voltunk, huszonnégy óra alatt lettünk páriákká. Amint látod, gyakorlatom van a kitagadottságban . . . PÁL: Szegény Ilonám, sose beszéltél erről... ILONA : Hát ha hencegni akartam, inkább más témát választottam. Azt se kérdemi tőled, hogy a te mamádat izgatta-e, hogy a doktorné és a jegyzőné fogadják-e a köszönését. Az én mamám abba halt bele, hogy az ismerősei elfordultak tőle az utcán. Igen , bevallom, én azóta pedáns lettem a köszönésre . . . Mert én kedves Pál, az én nyomorult, agyonsírt, agyonszégyelt gyerekkorom óta csak egy célnak élek : Vissza a társadalomba . . . Igen, én nem tagadom, mániákusa lettem a gondolatnak. Én nem akarok tovább bujkálni az élet árnyékos oldalán — hanem a napos oldalon akarok sütkérezni a rendes emberek között. PÁL : Annyian vannak már ott a rendes emberek, hogy az új jövevényt lelökdösik a járdáról. ILONA : Mulatságos, hogy pont éppen a mai napon mondod ezt. PÁL : Mért más ma, mint máskor? ILONA : Azt nem fogom a te nemesvágású sasorrodra kötni. JÁNOS (belép) : Méltóságos grófné kérem, az az úgynevezett kisasszony van itt. ILONA: Igen. Persze... Kifelejtettem... Hát ha itt van, akkor kéretem . . . JÁNOS : Igenis. (El.) PÁL : Miféle kisasszony? ILONA : Csak Gizi. PÁL : No látod, ez tisztességes dolog, hogy nem szakítottál a régi barátaiddal. GIZI (belép. Nagyon világosan és őszintén az ami — azaz nem egészen fiatal, molett, jókedvű,élvilági hölgy) : Jóestét. Az APENTA világmárkás keserűviz«t 2 Uteres, befont családi palackban, Budapesten már egy palack megrendelése esetén is házhoz szállítjuk egy pengőért. Palackbetét, palackcsere. Minden palackkal megrendelőlapot küldünk, amelyen az utánrendelés olcsón csik közöHretö. Kényelem, friss töltés és rongy megtakarítás APENTA SERVICE XI., Őrmezei-út 33.folefóri: 68—6—00. 123