Színházi Élet, 1936. március 8–14. (26. évfolyam, 11. szám)
1936-03-08 / 11. szám
det> hatalmas frizura, a bozontos szakáll, a kitömés végül is azzal az eredménnyel járt, hogy egy törpe óriás, még jobban mondva: egy óriási törpe jelent meg a színpadon az igazi, önző óriás helyett. A koreográfia ezúttal nem támogatta túlságosan a szöveget és a zenét. Még a világháború előtti orosz balett fantasztikus és szabad mozgását, mély stílszerűségét sem érte utól. Igaz, hogy Hutbay mester zenéje is inkább a balett régi formáihoz kapcsolódik, zárt számokat ad, de ezen belül is, éppen a különböző gyermekjeleneteket, amelyek az önző óriás kertjében játszódnak le, életszerűbbé és humorosabbá lehetett volna tenni. Serge Lifar, Dhjagilev utolsó nagy férfitáncosa, aki a párizsi Nagy Opera balettmestere, épp a legutóbbi időben valósággal újjáalakította a balettet és sok jel mutat arra, hogy ezzel az annyiszor halálraítélt s mindig életre kelt műfajjal ma is érdemes fogollalkozni. De a mának az iránya: a drámai balett, vagyis a mozgásnak teljes dramatizálása, a régi akrobatikus és az elavult koloratúrák nélkül. Az önző óriásban még mind a kettő túlságosan dominál. Sok helyütt a néző már előre tudja, hogy a következő pillanatban milyen mozdulatot fog látni s így nem lehet része abban a kellemes meglepetésben, amely hozzátartozik minden színházi produkció teljességéhez és sikeréhez. Bach németül és magyarul Fischer Edwin, a német és Bartók Béla, a magyar művész együtt játszot Szalay Karola »Az infánsnő születésnapjá«-nak primabalerínája *»Az infánsnő születésnapja« nagyjelenete Középein Szalay Karola (Foto Vaida M. Pál)