Színházi Élet, 1936. április 19–25. (26. évfolyam, 17. szám)
1936-04-19 / 17. szám
kor a lányunkon olyan ruhák voltak, hogy a közönség majdnem lezabálta a színpadról. Különösen a fehér taft- és tüllruha ... Amikor a szoknyát, leveszi a táncnál... Én: Jó, hogy mondod. Ilyen ízléses táncoskomikus, mint Gaál Sándor, nem sok futkos ebben a hazában. Vasúti forgalmista egyenruhájában is úgy néz ki, mint egy huszártiszt. Feleségem (hirtelen leint): Apropos ... Mit szólsz hozzá, amikor is Lola bejön abban a vasutassapkában? En: A vasutasokról eszembe jut Latabár Árpád angyali állomásfőnöke. Óriási bajuszával régen láttam az öreg Latyit ilyen mulatságosnak. Amikor ez a hatalmas termetű ember a másik vasutassal, az aprótermetű Matjor Istvánnal összeveszett, viharzott a kacagás a nézőtéren ... Feleségem: Vigiyan kérlek, az semmi. De amikor a Lola azt mondta, hogy... Én (most már szintén közbevágok): Zala Karola, ez az udvarhölgyi eleganciájú dáma olyan kedves, humoros figurát csinált abból a kis szerepből, hogy igazság szerint a főszereplők között kellett volna említeni. Itt igazán mindenki a helyén van... A rokonszenves Rubinyi Tibor, a mulatságos Horti Sándor és a derűs Fülöp Sándor... Feleségem: Nagy vicc egy olyan darabban, ahol László Lola a szuterett... Verő Erzsi és Kertész Gábor Városi Színház: »Pármai ibolya« (Angelo fotók) — Itt a bécsi gyors! Major István és Latabár Árpád 22