Színházi Élet, 1936. május 24–30. (26. évfolyam, 22. szám)

1936-05-24 / 22. szám

rondjára. Azelőtt színésznő voltam. .. Vidéken... Nem akar valamit kérdezni? Ladányi (meglepetten): Parancsold Jolán (sok Humorral): Mikor még boldo­gult Mária Terézia mellett udvarhölgy voltam, a Vielliebb­en játékban nyertes hölgytől illett megtudakolni, vajh mit kí­ván jutalmul? Ladányi (elkényszeredetten): Természe­tesen­­ rendelkezzék velem. Jolán (bólint, könnyedén): Szenzációs interjúsorozaton dolgozom a Déli Újság számára. A kérdés: Igaz-e, hogy nő csak úgy boldogulhat? Ladányi: Ügy?1 Jolán (jelentősen): Ügy. Ez szerintem a dolgozó nő legégetőbb problémája. (Fel­lapozza a noteszét, hadarva.) Már beszél­tem ügyvédnővel, színésznővel, orvosnővel, szakácsnővel, mérnökkisasszonnyal, gép­írókisasszonnyal, írónővel, tanárnővel, ké­mikáival, kémikával, iparművésznővel, koz­metikusnővel, vicinével, Micikével, képvi­selőnővel, pilótanővel, grófnőből lett idegen­vezetővel és most még cs­ak egy állami tiszt­viselőnőt kell kikérdeznem. Ragaszkodom hozzá, hogy teljes legyen a sorozat. Az ad­digi vallomásokból egész korkép, hogy ne mondjam kórkép alakul ki. Ladányi (türelmetlenül): Nagyon érdekes lehet, de ... Jolán: Nézz­e, én itt nem ismerek senkit és engedély nélkül itt nem is mer beszélni senki. Tegye lehetővé, hogy egyik gépíró­nőjét meginterjúvolhassam. Ez minden, amit a Vielliebehen-adósság fejében kkérek. Ladányi (rövid, megdöbbent szünet után): Hát ez lehetetlen, kérem. Állami hivatal­ban, minisztériumban, ilyen — bocsánat! — frivol kérdésnek el sem szabad hangoz­nia. Nálunk a tisztviselőnő csak munkaerő, semmi egyéb. Jolán: Szóval megtagadja a kérésem tel­jesítését? Ladányi (ridegen): Mély sajnálattal, de a legnagyobb határozottsággal. (Leül.) Jolán­t lassan feláll­: No, nem baj. Majd Bartha miniszteri tanácsoshoz fordulok. A fogalmazói kar talán nem olyan nehézkes, mint a segédhivatal. Ladányi (hidegen)­. Őméltósága pontja ugyanaz lesz, ami az enyém. állás-Jolán: Ki tudja? Eddig még mindig el­értem, amit nagyon akartam. Sose moso­lyogjon! Ezt nem a szép szememnek, ha­nem a jó szememnek köszönhetem. Minden­kinek van valami titkos, — hogy úgy mondjam — lelki tyúkszeme. Csak azt kell kitapintani, aztán Váratlanul ráhúzni a spanyol csizmát. Akkor megy minden, mint a karikacsapás. Ladányi (udvariasan): Sajnálom, hogy most az egyszer ... Jolán (hirtelen, mellékesen): Mondja, hon­nan ismeri Kollárt? Ladányi (összerezzen, vérvörös lesz, da­dogva): Kollárt? Jolán: A nagy fezért, akinek tavaly az a csúnya botránya volt a játékbarlang­engedéllyel kapcsolatban. Ladányi (órat vesz magán): Egyáltalán nem ismerem. Jolán (nevet): Akkor hát csak a pezsgő volt az oka, hogy hajnalban a bárban oda­ment az asztalához, a nyakába, borult és... Ladányi (ijedten): Mit mondtam? Jolán (nem néz rá): Pityókosan árado­zott, hogy Kollár a gondviselése. Ladányi (vad dühvel hirtelen Jolán elé toppan, kiáltva): Részeg voltam! (Erőt vesz magán, mosolyogva, egész más han­gon.) Részeg voltam! (Feláll.) Jolán (filattomomn): Persze, dolgozó em­ber nehezen bírja az éjszakázást. (Nevet.) Tudja, a szmokingja oly remek és ma éjjel úgy szórta a pénzt, hogy messziről leg­alábbis államtitkárnak néztem ... Ladányi (keserűen): Pedig csak szürke irodai igazgató vagyok az elnöki irodában. Még csak nem is főigazgató. Jolán (elgondolkodva, lassan): Nyolca­dik fizetési osztály ... Milyen, furcsa! Ladányi: Mi ezen a furcsa? Jolán (mosolyogva: vállat von): A kép és a szöveg rosszul van összeszinlkroni­zálva. Ladányi (idegesen): Nagyon kérem ... (Telefon szól. Felveszi a kagylót.) Kérlek­a lassan, főigazgató úr. Igenis. Azonnal (Leteszi.) Jolán: Mondani akart valamit. Ladányi (hirtelen): Meggondoltam. Mégis megteszem, amit kíván. Jolán (örömmel): Köszönöm. Ladányi: Korai az öröme. (Mosolyova.) A legkomolyabb és legmegbízhatóbb tiszt­viselőnőmmel eresztem össze. Jolán (gyanakodva): Persze, szigorúan kitanítja m­ajd, hogy mit mondjon és mit ne mondjon. Ladányi: Egy szóval sem befolyásolom! Jolán: Olyan biztos a dolgában? Ladányi (mosolyogva): kis nyárspolgárból hiába Ebből a jámbor próbálna izgal­mas adatokat kicsiklandozni. Jolán (öntelten): Majd elválik! Ladányi: Olyan átlátszó és tiszta, mint egy vízcsepp. Jolán: Látott már vízcseppet mikroszkóp alatt? Ladányi (legyint): Ezt­ akár teleszkóppal is vizsgálgathatja. (Jobbra kiszól.) Vera, kérem! Jolán (Ladányi háta mögött, jobbkezével a bal vállára vereget. Félhangosan.) Spa­nyol csizma. Ladányi (amint Vera belépett.) Jöjjön csak, Vera. (Jolán felé, bemutató mozdu­lattal.) Török Ferencné. Vera (félénken kezet nyújt. A jelenet első felében rendkívül félszeg a viselkedése.) Jolán (erélyesen megrázza a kezét)­. Szilaj Szőke. Hogy van? Vera (megütközve): Tessék, kérem? Ladányi (Verához): Őnagysága egy kör­inter­júban kikérdezett különböző társa­dalmi állású hölgyeket: igaz-e, hogy nő csak úgy boldogulhat, ha egy férfi tólja a

Next