Színházi Élet, 1936. május 24–30. (26. évfolyam, 22. szám)
1936-05-24 / 22. szám
rondjára. Azelőtt színésznő voltam. .. Vidéken... Nem akar valamit kérdezni? Ladányi (meglepetten): Parancsold Jolán (sok Humorral): Mikor még boldogult Mária Terézia mellett udvarhölgy voltam, a Vielliebben játékban nyertes hölgytől illett megtudakolni, vajh mit kíván jutalmul? Ladányi (elkényszeredetten): Természetesen rendelkezzék velem. Jolán (bólint, könnyedén): Szenzációs interjúsorozaton dolgozom a Déli Újság számára. A kérdés: Igaz-e, hogy nő csak úgy boldogulhat? Ladányi: Ügy?1 Jolán (jelentősen): Ügy. Ez szerintem a dolgozó nő legégetőbb problémája. (Fellapozza a noteszét, hadarva.) Már beszéltem ügyvédnővel, színésznővel, orvosnővel, szakácsnővel, mérnökkisasszonnyal, gépírókisasszonnyal, írónővel, tanárnővel, kémikáival, kémikával, iparművésznővel, kozmetikusnővel, vicinével, Micikével, képviselőnővel, pilótanővel, grófnőből lett idegenvezetővel és most még csak egy állami tisztviselőnőt kell kikérdeznem. Ragaszkodom hozzá, hogy teljes legyen a sorozat. Az addigi vallomásokból egész korkép, hogy ne mondjam kórkép alakul ki. Ladányi (türelmetlenül): Nagyon érdekes lehet, de ... Jolán: Nézze, én itt nem ismerek senkit és engedély nélkül itt nem is mer beszélni senki. Tegye lehetővé, hogy egyik gépírónőjét meginterjúvolhassam. Ez minden, amit a Vielliebehen-adósság fejében kkérek. Ladányi (rövid, megdöbbent szünet után): Hát ez lehetetlen, kérem. Állami hivatalban, minisztériumban, ilyen — bocsánat! — frivol kérdésnek el sem szabad hangoznia. Nálunk a tisztviselőnő csak munkaerő, semmi egyéb. Jolán: Szóval megtagadja a kérésem teljesítését? Ladányi (ridegen): Mély sajnálattal, de a legnagyobb határozottsággal. (Leül.) Jolánt lassan feláll: No, nem baj. Majd Bartha miniszteri tanácsoshoz fordulok. A fogalmazói kar talán nem olyan nehézkes, mint a segédhivatal. Ladányi (hidegen). Őméltósága pontja ugyanaz lesz, ami az enyém. állás-Jolán: Ki tudja? Eddig még mindig elértem, amit nagyon akartam. Sose mosolyogjon! Ezt nem a szép szememnek, hanem a jó szememnek köszönhetem. Mindenkinek van valami titkos, — hogy úgy mondjam — lelki tyúkszeme. Csak azt kell kitapintani, aztán Váratlanul ráhúzni a spanyol csizmát. Akkor megy minden, mint a karikacsapás. Ladányi (udvariasan): Sajnálom, hogy most az egyszer ... Jolán (hirtelen, mellékesen): Mondja, honnan ismeri Kollárt? Ladányi (összerezzen, vérvörös lesz, dadogva): Kollárt? Jolán: A nagy fezért, akinek tavaly az a csúnya botránya volt a játékbarlangengedéllyel kapcsolatban. Ladányi (órat vesz magán): Egyáltalán nem ismerem. Jolán (nevet): Akkor hát csak a pezsgő volt az oka, hogy hajnalban a bárban odament az asztalához, a nyakába, borult és... Ladányi (ijedten): Mit mondtam? Jolán (nem néz rá): Pityókosan áradozott, hogy Kollár a gondviselése. Ladányi (vad dühvel hirtelen Jolán elé toppan, kiáltva): Részeg voltam! (Erőt vesz magán, mosolyogva, egész más hangon.) Részeg voltam! (Feláll.) Jolán (filattomomn): Persze, dolgozó ember nehezen bírja az éjszakázást. (Nevet.) Tudja, a szmokingja oly remek és ma éjjel úgy szórta a pénzt, hogy messziről legalábbis államtitkárnak néztem ... Ladányi (keserűen): Pedig csak szürke irodai igazgató vagyok az elnöki irodában. Még csak nem is főigazgató. Jolán (elgondolkodva, lassan): Nyolcadik fizetési osztály ... Milyen, furcsa! Ladányi: Mi ezen a furcsa? Jolán (mosolyogva: vállat von): A kép és a szöveg rosszul van összeszinlkronizálva. Ladányi (idegesen): Nagyon kérem ... (Telefon szól. Felveszi a kagylót.) Kérleka lassan, főigazgató úr. Igenis. Azonnal (Leteszi.) Jolán: Mondani akart valamit. Ladányi (hirtelen): Meggondoltam. Mégis megteszem, amit kíván. Jolán (örömmel): Köszönöm. Ladányi: Korai az öröme. (Mosolyova.) A legkomolyabb és legmegbízhatóbb tisztviselőnőmmel eresztem össze. Jolán (gyanakodva): Persze, szigorúan kitanítja majd, hogy mit mondjon és mit ne mondjon. Ladányi: Egy szóval sem befolyásolom! Jolán: Olyan biztos a dolgában? Ladányi (mosolyogva): kis nyárspolgárból hiába Ebből a jámbor próbálna izgalmas adatokat kicsiklandozni. Jolán (öntelten): Majd elválik! Ladányi: Olyan átlátszó és tiszta, mint egy vízcsepp. Jolán: Látott már vízcseppet mikroszkóp alatt? Ladányi (legyint): Ezt akár teleszkóppal is vizsgálgathatja. (Jobbra kiszól.) Vera, kérem! Jolán (Ladányi háta mögött, jobbkezével a bal vállára vereget. Félhangosan.) Spanyol csizma. Ladányi (amint Vera belépett.) Jöjjön csak, Vera. (Jolán felé, bemutató mozdulattal.) Török Ferencné. Vera (félénken kezet nyújt. A jelenet első felében rendkívül félszeg a viselkedése.) Jolán (erélyesen megrázza a kezét). Szilaj Szőke. Hogy van? Vera (megütközve): Tessék, kérem? Ladányi (Verához): Őnagysága egy körinterjúban kikérdezett különböző társadalmi állású hölgyeket: igaz-e, hogy nő csak úgy boldogulhat, ha egy férfi tólja a