Színházi Élet, 1936. május 24–30. (26. évfolyam, 22. szám)
1936-05-24 / 22. szám
^(JUÍ a uJUn Slit* : fffijvud JZ)Uz& Szikrázó képzeletek útján Szalad a filmszalag s az ember Sápad, feszeng, tűzlángban izzik, Hajtja a gyors, hangtalan henger... Aztán a celluloid szalagból Felcsap a láz maláriája, Szférák fölé repíti, űzi Lawrence Tibbett vad áriája!... Csattog és cseng, vagy halk sóhajként Suhan a szívig minden hangja (Az angyalok szent kórusában Vajon milyen lenne a rangja?) Dalol a film ... Mámoros szemmel Míg a Metropolitant nézem A hangok feszült ritmusában A lélek üzenetét érzem ... Igen, mikor virágsziromként kibomlik áhítatunk holdja, Mintha u daloló film lenne A tiszta örömök heroldja. A film forog s szomjas szívekbe Hűs nyugtatót csepegtet dallal, És megtelik, árad az éther Fűszeres, boldog diadallal. Dalolj csak film! Az énekesek Az éjszakába lángot visznek, Akik a dal hintáján ülnek, Azok szépet is szebben hisznek. Azok a jót is jobban várják (A dal-hinta felszáll az égig) Mindig csillogó szemmel nézem Az éneklő filmeket végig ...