Színházi Élet, 1936. június 28–július 4. (26. évfolyam, 27. szám)

1936-06-28 / 27. szám

vin vem becsületes néven, nevezheti őr­jítő féltékenységnek és határtalan sze­relme bizonyítékának. — a végered­mény mindenesetre az, hogy elszakadnak egymástól. Általános tanácsot adni jó­hiszeműen nem lehet olyan téren, ahol minden eset egyéni. Van azonban száz férfi között egy szá­zadik is. A ritka ember. Az emberi né­rt méltó ember, aki neveli magát. Aki tudja, hogy féltékenynek lenni részint céltalan, részint barbár dolog. Aki a nőt vele egyenrangú másik embernek tekinti és tudja, hogy annak is volt joga szerel­mesnek lenni, m­int neki volt, amíg nem ismerték egymást. Aki tudja, hogy csak annyit szabad kívánnia a másiktól, amennyit ő adhat. Aki tudja, hogy a sze­relemben minden pillanat önmagának jutalma. Az ilyen férfiúnál a probléma igen egyszerű: neki nem kell meggyónni semmit, mert őt ez a kérdés nem ér­dekli. Őt nem a tegnapelőtt érdekli, ha­nem a ma. Ha engem megkérdeznek, hogy első szerelme akarok-e lenni annak, akit sze­retek, azt válaszolom, hogy nem. Utolsó szerelme akarok lenni. KARINTHY FRIGYES A Legnagyobb l­léi­­ekben ellene vagyok annak, hogy a nők be­vallják multjukat. De ^fejL ^S jól tudom lélektanilag ennek az okát. A nők át akarják hárítani a fele­lősséget a másikra. Hadd szenved­jen a férj. Különösen szól ez azok­ról a nőkről, akik vallanak akkor amikor nem is vallatják őket. LACZKÓ GÉZA Egyebet sem tesz­nek, csak­­ ittól függ, kinek? Meglevő férjnek soha. óhajtott férj­nek referenciakép­pen. Megkívánt lovag­nak biztatásul. Puti­fárné Józsefnek hadd magát a mafla. A viharos múltú lány, előzetes igazolásul, hogy meglepetés ne érje az új kaland lo­vagját. Az asszony óvatosan, inkább csak a barátnőknek mond el min­dent, azok aztán elmondják minden­kinek, kivéve az új lovagot s a férjet, így aztán mindenki tud mindenki­ről, de nem mindent, viszont min­dent tudnak, de mindig mások. KATOS LÁSZLÓ Okosabb hallgatni. És­­ talán becsületesebb is.­­ Ezekkel a nagy őszinte­­ségi rohamokkal mindig­­ baj van. Az asszony, ha a férfinak »bevallja« azt,­­ami volt, öntudatlanul is, nemcsak a férjének beszél, hanem magá­nak is. Vallomás közben még egyszer át­éli azt, ami volt. És közben kedvet kap arra, ami lesz. Egy asszony, aki a teg­napról beszél, önt­udatlanul már a holna­pot mondja el. Vallani csak arról lehet, amire még emlékszünk. És két em­ber, aki egymást igazán szereti, nem emlék­szik másra, csak egymásra. Minden igazi szerelem, minden jó házasság története így kezdődik: — kezdetben voltunk mi ketten MEGYERY SÁRI Hát persze, hogy a leg­­­szebb volna elmondhat­ni mindent. Ha meg le­­­hetne találni azt a part­nert, aki elbírja az­ igaz­ságot. De hát van­­ ilyen! És ha a szerel­­­lem olyan erős, hogy semmi n­­eg­rázkódtatás nem tudja megmoz­gatni, mit lehet tudni, hogy nem jön-e majd egy olyan elhidegülési korszak, aminek az okát aztán két­ségbeesve vezetjük vissza a nagy őszinteségre? Hány nő gyötörte már magát azzal, miért is nem volt óvatosabban, miért is beszélt. Mert még eddig minden 110 csak bajt csi­nált magának őszinteségével. »Ma­guk asszonyok lerombolják a férfi­ban élő ideált, mert azt akarják, a férfi azt az ideált szeresse, amit maguk eléje adnak« — panaszolta nekem egyszer egy férfi, aki éve­kig nem tudta kiheverni asszonyá­nak egyetlen meggondolatlanul őszinte pillanatát... SZITNYAI ZOLTÁN A nők éppúgy elmond­­­ják, mint eltitkolják. Ha­­ egymásnak­­ ki­jelentéseiket ellent mondó lefordít­­­juk a férfigondolkodás nyelvére, annak mind a két esetben azonos az értelme? szeretlek és meg akarlak tartani minden áron. Hajlunk fér­fiakon midik, hogy őszinteséggel vagy eltitkolással. Ezért érzik lo­vagiatUk­nak és csodálkoznak jóhi­szeműen, ha később a férfi rájuk­­ olvassa az egyszer bevallott igaz­ságot, vagy szemükre veti a jól be­vált hazugságot. VASZARY GÁBOR Feltétlen mondja el. I Viszont nem mondja el. És miért nem! 1. Azért nem mondja el a nő, mert szerelem.­ Inélkül nem akar élni. Régi szerelméből az újba fájdalom­mentesen és biztosan akar átsé­­­­tálni. Csak szeressék szünet nélkül. 2. Azért sem mondja el, mert a nő nem is a férfit szereti, hanem a szerelmet magát, így tehát nem érzi szükségszerűségét annak, hogy felvonásközökben n­­y­i­latkozzék. szégyelje WEEE0 i^^Mr^

Next