Színházi Élet, 1936. július 12–18. (26. évfolyam, 29. szám)
1936-07-12 / 29. szám
(Sggerth )Márta a mi kislányunk marad Arta : Zsegyery Sári Mintha valami forradalmi rendező meg akarta volna dönteni az ősrégi filmszokást, hogy a vásznon a hősnőknek csak papájuk szokott lenni, ennek a filmkislánynak kárpótlásul egész csapat mamát ajándékozott, ez jutott eszembe szombat délután a városligeti Gerbeaud bari. Itt látta vendégül teára Eggerth Márta az írónőket. Közben észre sem vettem, hogy jómagam is beleestem az anyáskodásba, önkéntelen mozdulattal igazgattam a »kislány« válláról minduntalan le-lecsúszó ezüstrókaképét, — akkoriban hűvös volt — jaj, csak meg ne fázzon ez a gyerek, aggodalmaskodtam ijedten. Annyira megfogott lényének friss, természetes bája, szinte valószínűtlen fiatalsága, látos sidesége, hogy elfeledkezve csodamindenről, bennem is felülkerekedett a minden nőben ott lakozó anyai ösztön. Valami szokatlan érzés bujkált bennem, féltés és elégedettség, gyöngédség és bámulat, sok keserves áron szerzett tapasztalat akart a számra tolakodni, jóindulatú szándékból, mind oda szerettem volna adni neki, csakhogy hasznára lehessek, hiszen olyan vékony, olyan törékeny... Azután kicsit elszégyeltem magam. Egy belső gúnyos hang letorkolt. »Neki akarsz segíteni?« »Neki próbálsz útbaigazításokat adni?« »Neki, aki ilyen erős, ilyen tehetséges, aki a húsz évével itt tart, ahol ma van?« »Aki világsztár, akinek a nevét New Yorktól — a legkisebb faluig ismerik.« Nem, ennek a kislánynak mi, fenőttek, nem sok tanácsot adhatunk, mi nem tehetünk mást, minthogy babusgatjuk, féltjük, örülünk a sikereinek, az istenáldotta tehetségének, a magunkénak valljuk, hisz magyar és mindenütt nekünk magyaroknak szerez dicsőséget. Büszkén verjük a mellünket és azt kiáltjuk: »Tisztelt világ! Tessék! Nézz ide, ilyen lányaink vannak! Mi nagy kegyesen megengedjük, hogy hallgasd a hangját filmen, rádión, gramofonlemezen ... Gyönyörködj a szépségében, ezer fajta változatban, százféle szerepben. Örökítsd meg, fesd, rajzold, lesd el minden fényképezd, kis mozdulatát, próbáld visszaadni finom arcát, tökéletes vonalait, sokszorosítsd plakáton, magazinok drága papírján, olcsó l képesujságok hasábján, levelezőlapok végtelen sorozatán... Mi megengedjük a reprodukciót, de az »eredeti példány« a miénk « Eggerth Márta a mi kislányunk marad még akkor is, ha, sajnos, csak ritkán látogathat el hozzánk, a kislányunk marad, pedig tudjuk a titkát is, hogy félév óta asszony és csak a zord filmtörvények akarják világhírű férjét, a nők bálványát szabadnak, elérhetőnek beállítani. . Ezt a kisajátító »miénk-fényt« láttam csillogni az írónők szemében, ahogy Eggerth Mártában gyönyörködtek. cinikus. Mert nem lehet az ember olyan hogy el ne ismerje, mi- Harsányi Gréte, Eggerth Márta édesanyja, Gáspár Margit, Megyery Sári, gróf Bathlen Margit, Eggerth Márta, Rózsahegyi Kálmánná, Pálossy Éva (Foto Gyenes)