Színházi Élet, 1936. július 12–18. (26. évfolyam, 29. szám)

1936-07-12 / 29. szám

(Sggerth )M­ár­ta a mi kislányunk marad Arta : Zsegyery Sári Mintha valami forradalmi rendező meg akarta volna dönteni az ősrégi filmszokást, hogy a vásznon a hősnők­nek csak papájuk szokott lenni, ennek a filmkislánynak kárpótlásul egész csa­pat mamát ajándékozott, ez jutott eszembe szombat délután a városligeti Gerbeaud bari. Itt látta vendégül teára Eggerth Márta az írónőket. Közben észre sem vettem, hogy jómagam is beleestem az anyáskodásba, önkéntelen mozdulattal igazgattam a »kislány« vál­láról minduntalan le-lecsúszó ezüstróka­képét, — akkoriban hűvös volt — jaj, csak meg ne fázzon ez a gyerek, aggo­dalmaskodtam ijedten. Annyira megfo­gott lényének friss, természetes bája, szinte valószínűtlen fiatalsága, látos sidesége, hogy elfeledkezve csoda­min­denről, bennem is felülkerekedett a min­den nőben ott lakozó anyai ösztön. Va­lami szokatlan érzés bujkált bennem, féltés és elégedettség, gyöngédség és bá­mulat, sok keserves­ áron szerzett ta­pasztalat akart a számra tolakodni, jó­indulatú szándékból, mind oda szeret­tem volna adni neki, csakhogy hasz­nára lehessek, hiszen olyan vékony, olyan törékeny... Azután kicsit elszé­gyeltem magam­. Egy belső gúnyos hang letorkolt. »Neki akarsz segíteni?« »Neki próbálsz útbaigazításokat adni?« »Neki, aki ilyen erős, ilyen tehetséges, aki a húsz évével itt tart, ah­ol ma van?« »Aki világsztár, akinek a nevét New Yorktól — a legkisebb faluig is­merik.« Nem, en­nek a kislánynak mi, fenőttek, nem sok tanácsot adhatunk, mi nem tehetünk mást, minthogy ba­busgatjuk, féltjük, örülünk a sikerei­nek, az istenáldotta tehetségének, a ma­gunkénak valljuk, hisz magyar és min­denütt nekünk magyaroknak szerez di­csőséget. Büszkén verjük a mellünket és azt kiáltjuk: »Tisztelt világ! Tessék! Nézz ide, ilyen lányaink vannak! Mi nagy kegyesen megengedjük, hogy hall­gasd a hangját filmen, rádión, gramo­fonlemezen ... Gyöny­örködj a szépségé­ben, ezer fajta változatban, százféle szerepben. Örökítsd meg, fesd, rajzold, lesd el minden fényképezd, kis moz­dulatát, próbáld visszaadni finom ar­cát, tökéletes vonalait, sokszorosítsd plakáton, magazinok drága papírján, olcsó l képesujságok hasábján, levelező­lapok végtelen sorozatán... Mi meg­engedjük a reprodukciót, de az »eredeti példány« a miénk « Eggerth Márta a mi kislányunk ma­rad még akkor is, ha, sajnos, csak rit­kán látogathat el hozzánk, a kislányunk marad, pedig tudjuk a titkát is, hogy félév óta asszony és csak a zord film­törvények akarják világhírű férjét, a nők bálványát szabadnak, elérhetőnek beállítani. . Ezt a kisajátító »miénk-fényt« lát­tam csillogni az írónők szemében, ahogy Eggerth Mártában gyönyör­ködtek. cinikus. Mert nem lehet az ember olyan hogy el ne ismerje, mi- Harsányi Gréte, Eggerth Márta édesanyja, Gáspár Margit, Megyery Sári, gróf Bathlen Margit, Eggerth Márta, Rózsahegyi Kálmánná, Pálossy Éva (Foto Gyenes)

Next