Színházi Élet, 1936. augusztus 23–29. (26. évfolyam, 35. szám)

1936-08-23 / 35. szám

Kenéz: Persze hogy az asszonytI Lajos: Ez nekem eszembe se jutott... De öregem, ne szólj neki... Nagyon kér­lek ... Kenéz: Hát miért tetted ezt? Lajos:­­Szerelem... sors é l a szerelem!... Kenéz: Ennyire oda vagy értet Lajos: Az semmi, hogy most mennyire oda vagyok, de mi lenne itt,­ ha elárulnád, hogy tudod, hogy nem vagyok se süket, se nagybirtokost! Kenéz: Nem árul­juk el! Lajos: Becsületszót Kenéz: Becsületszó! Lajos: Vőlegényjelöltek tartsunk ös­­sze ... Egyszer katonakorunkban vo­lt egy nő körül már egy kis incidensünk... Ott te győztél! Kenéz:­­R­égen volt! Lajos (magában): Most visszakapod a kölcsönt... Én itt benősítelek . .. (Kenéz­hez:) Hogy lásd, milyen barátod vagyok, én lemondok a javadra, de adj kezet, hogy­ feleségül veszed! Kenéz: Először látni akarom a nőt! Lajos: Akkor már késő lesz! Kenéz: Mondd, hát hogy néz ki a nőt Lajos: Ízlés dolga! Kenéz: így... Kedvest Lajos: így igen... I­e úgy... Mondd. Hát miért jöttél te egyedül tulajdonkép­pen ! Kenéz: Ez az én trü­kköm. Feljönni egy félórával a bejelentett idő előtt. Mikor még nincs minden előkészület befejezve ... Ilyenkor sok mindent megtudhat az ember, amit esetleg el akarnak előtte titkolni! Lajos: Nem rossz trükk. Kenéz: Tudod, hány házasság nem jött volna létre, ha a vőlegényjelölt félórával előbb váratlanul betoppant Lajos: Tudok házasságot, aminek öt perc is elég lett volna. Kenéz: Ilyenkor folynak az utolsó simí­tások... Ilyenkor feszítik ki a hálót, amibe a férfinek be kell esnie ... Én feljövök egy fél órával előbb és megnézem azt a hálót, amibe bele akarnak vinni. Juliska (bejön, szőnyeget hoz, leteríti, közben): A nagyságos asszony küldi ezt a szőnyeget... A Benedek nagyságos úréktól kérte kölcsön ... Két vendég urat várunk... Azok előtt kell, hogy jobban mutasson a lakás. Lajos (zavartan néz Kenézre): Feszítik a hálót! Kenéz (nevet): Na látod, milyen igazam van nekem, (fúr lépést tesz, most a leterí­tett szőnyeghez ér.) Juliska: Juj, nagyságos úr, rá ne tessék lépni... Ez csak a két úrnak van idetéve... Tetszik tudni, valami vőlegényjelöltnek. Lajos: Jól van, Juliska, kimehet. Juliska: Igenis. (El.) Kenéz: Látod öregem, máris megtudtam 199. valamit... Aki szőnyeget kér kölcsön a szomszédból, annak nem igen lehet ötven­ezer kormánya ... Lajos: Mennyit Kenéz, ötvenezer!­ Lajos: Zlotyit Kenéz: Nem, pengő! Lajos (ráhagyja): Miért ne lehetnet... Ettől a kis szőnyegtől akár százezer is le­het még. Kenéz: Nézd, öregem, a szobalány mondta, mikor bejöttem, hogy a nagyságos asszony nincs itthon. Én most elmegyek és később a barátommal visszajövök. Ak­korra biztosan itthon lesz, de ne szólj neki, hogy itt voltam­. Lajos: Dehogy szólok... Csak te el ne áruld, hogy tudod, nem vagyok s­iker! Kenéz: Mondd öregem­, a nagybirtokos­ságot még csak értem valahogy, de mi az ördögnek játszod előtte a süketet! Lajos: Ez divat ma. Én vagyok a süket levente... Nézd meg, egy olyan néma le­ventének is milyen sikere van... Gondol­tam, m­iért ne lehetne egy süket levente ist Kenéz.: Hát szervusz, te s­iket levente ... Rögtön visszajövök. Gondolod, hölgy fo­gok neki tetszeni? Lajos: Te már férjn­ek tekintheted ma­gad. Kenéz: Köszönöm öregem, tudod, nagyon kell most nekem az ötvenezer pengő. Bőví­teni akarom a vállalatomat. Lajos: Ebből az ötvenezerből! Kenéz: Igen! Lajos: Üdvözlöm, a vállalatodat! Kenéz (el.) Lajos (pillanatnyi szünet után kiszól): Juliska! Juliska (bejön): Tessék, Lajos úr! Lajos: Idefigyeljen Juliska. N­a a nagy­ságos asszony hazajön, nem szabad neki megmondania, hogy itt járt vala­ki. Juliska: Ahogy a Lajos úr parancsolja. Lajos: Nem volt itt senki. Értit Juliska: Értem, drága, jó Lajos úr... Nem volt itt senki, csak az aranyos Lajos úr, meg én. Kopót­siné (bejön): Na, mi ott Megint kas­­znózunk. Lajos: A szőnyeget terítette le . Ju­liska. Kopócsiné: Maga kimehet. Juliska: Igenis. Nagyságos asszony, ké­rem szépen, nem volt itt senki. Kopócsiné: Rendben van! De azt maga soha ne jelentse, hogy nem volt itt senki, m­indig csak azt jelentse, ha volt itt valaki. Juliska: Igenis. (El.) Kopócsiné: Te pedig, Lajos, most menj be a szobádba, ott megtalálsz mindent, amire szüksége van egy vőlegénynek... És mikor a két úr itt lesz... Gyere be és kérjél meg.

Next