Színházi Élet, 1936. szeptember 13–19. (26. évfolyam, 38. szám)

1936-09-13 / 38. szám

­Foto Lászl) sakkfiziku* a tiaf^ol­család dofmUovoI írta: KARINTHY FRIGYES A pincér, régi ismerősöm és meg­értő lélek, észreveszi, hogy ráérő időm van. — Nem tetszik sakkozni •akarni­? Természetesnek találom, hogy is­meri ezt a gyengéimet. Hogy szere­tem a sakkot (Még mindig vannak, akik gyengémnek tekintik legerő­sebb szenvedélyemet.) — A, nem szeretem a kávéházi szak­kozókat. Pancser társaság. Ismerem ezt a fajtát Ha­rminc éve látom egyik-másikat az ablak mellett, szüntelen munkáiban. Egyre ros­­szabbul játszanak. Róluk csináltam világhírű sakkaforizmámat, mely így hangzik? »Gyakorlat teszi a pancsert«. A pincér rejtelmesen vigyorog. — Hát kérem, akkor ajánlanék egy fiatalembert ott ül... Az még nem romolhatott el, tizenkilenc­ éves... és tudtommal nagyon szeret sakkozni. — Ilyen fiatal? Na, akkor csak­ugyan lehet, hogy még tud vala­mit... Lehetne szó egy játszmáról — kérdezze meg tőle, elfogad-e egy bástya fórt? A fiatalember szerényen hogy ilyesmire legfeljebb az üzeni, első döntetlen parti után hajlandó, ön­érzet, az van, mint látom, nem baj, magam is büszke természet vagyok. Magas, karcsú fiú. Valami tucat­nevet mormog a bemutatkozásnál. A fehér bábokkal kínál, udvaria­san, sorshúzásra bízom a döntést. Királycsellel indít Velem, király­cselt! Ez már elbizakodottság! Aki nagyon jól tudom, hogy a fekete futó ez­en... szóval, tetszik tudni, úgy-e. Unatkozva lépegetek, hogy gyorsan lebonyolítsam a partit, ami Karinthy sakkozik Szabó Lászlóval

Next