Színházi Élet, 1936. szeptember 13–19. (26. évfolyam, 38. szám)
1936-09-13 / 38. szám
(Sffî effypfflzes tiktinri). Már a megismerkedésük is érdekes volt. Tavaly októberben a pénztárosnő jóvoltából egymás mellé kerültek az egyik színház nézőterén. A lány alig tizenkilenc éves, a fiú sem volt több huszonhétnél. Mindegyikük jól tudta, hogy ki ül mellette, bár személyesen nem ismerték egymást. És a szünetben ugyanabba az öltözőbe mentek be gratulálni. Ekkor történt: — Ejnye, hát az lehet, hogy ti nem ismeritek egymást? — mondta, a közös jóbarát. — Tolnay Klári, a Vígszínház tagja (kézmozdulat) és Ráthonyi Ákos, aki most jött haza Amerikából • Előadás után egy irányba vitt az útjuk, mindketten az Andrássy út melletti villanegyedben laktak, a fiú hazakísérte a lányt. Talán félóráig tartott az út, amíg hazasétáltak. Amikor elbúcsúztak Klári lakásának kapujánál, egyszerre mondták: a viszontlátásra!... És belül mindketten elhatározták, hogy lehetőleg nem lesz viszontlátás. Minek? Minek találkozni ezzel az emberrel? Ugyan — semmi értelme Ráthonyi Ákos filmember volt, hosszú ideig dolgozott Párizsban, Londonban és Hollywoodban. A világ első rendezői mellett tanult, majd Kordánál asszisztált és több filmet rendezett önállóan is. Itthon tavasszal került a sor első filmjére. Egy nagy színpadi magyar siker filmváltozatát bízták rá. A női főszereplő kiválasztásánál sok vita volt. A producer és a tőkés is Tolnay Klárit akarták venni a fiatal úrilány szerepére. Klári időközben előretört. Nagy szerepeket játszott, sikere volt. A közönség megismerte és megszerette. Néhány filmben már főszerepet is kapott. De Ráthonyi hallani sem akart róla: — Ugyan kérem, csak nem akarják ezt komolyan? Inkább lemondok a film rendezéséről!.. A színházban is kijelentette valakinek a lány füle hallatára, hogy Kláriról szó sem lehet... nem alkalmas a szerepre. Ezek után nem lehet csodálkozni rajta, hogy néhány nap múlva aláírták a szerződést, amely Klárit lekötötte a Ráthonyi rendezte film női főszerepére. A belső felvételeket rekkenő nyárban, negyvenfokos műtermi hőségben forgatták. De minden remekül ment. Ákos ideális rendezőnek bizonyult, akivel öröm volt együtt dolgozni. Klárival nem volt semmi hiba, nagyon jó volt az egyes jelenetekben. A műteremben rendező és főszereplő között sohasem volt »zűr«. És a műtermen kívül is találkoztak. A weekendeket az egész produkció lehetőleg együtt töltötte. Munka után, éjjel szaladtak le a Balatonhoz, egy kicsit pihenni. De Klári mindig a más kocsiján ment és Ákos kétliteres versenykocsijában mindig másokat, a baráti klikk többi tagjait vitte. Filmnél szokatlan, hogy a happyendet az utolsó napra hagyják. Ákos filmjénél mégis ez történt. De valahogy nem ment a dolog, Klári és a férfi főszereplő ölelése és csókja csak nem akart sikerülni- Többször is próbálták, fel is vették, de egyik sem volt az igazi. — Nézzétek csak, így gondolom, — szólt Ákos — és beállt a fénybe. Gyengéden átölelte Klárit és megcsókolta. Ez a csók azonban nem volt úgynevezett filmcsók. Ákos nem törődött azzal, hogy a filmfesték fog... és ekkor jöttek rá mind a ketten, amit a többiek már régen észrevették, hogy nagyon szeretik egymást. A felvételek után már kedvéért találkoztak. Közös egymás kirándulások a strandokra, autóvezetési lecke a Népligetben, vacsora kettesben .. • Augusztus végén a fiú beteg lett, a láza kicsit ijesztő magasra szökött és megoperálták. Klári egész nap ott ült az ágya mellett és fogta a 58