Színházi Élet, 1936. szeptember 13–19. (26. évfolyam, 38. szám)

1936-09-13 / 38. szám

(Sffî effypfflzes tiktinri). Már a megismerkedésük is érde­kes volt. Tavaly októberben a pénztárosnő jóvoltából egymás mellé kerültek az egyik színház nézőterén. A lány alig tizenkilenc éves, a fiú sem volt több huszonhét­nél. Mindegyikük jól tudta, hogy ki ü­l mellette, bár személyesen nem ismerték egymást. És a szünetben ugyanabba az öltözőbe mentek be gratulálni. Ekkor történt: — Ejnye, hát az lehet, hogy ti nem ismeritek egymást? — mondta, a közös jóbarát. — Tol­nay Klári, a Vígszínház tagja (kézmozdulat) és Ráthonyi Ákos, aki most jött haza Amerikából­ • Előadás után egy irányba vitt az útjuk, mindketten az Andrássy­ út melletti villanegyedben laktak, a fiú hazakísérte a lányt. Talán fél­óráig tartott az út, amíg hazasétál­tak. Amikor elbúcsúztak Klári la­kásának kapujánál, egyszerre mond­ták: a viszontlátásra!... És belül mindketten elhatározták, hogy lehe­tőleg nem lesz viszontlátás. Minek­? Minek találkozni ezzel az emberrel? Ugyan­ — semmi értelme­ Ráthonyi Ákos filmember volt, hosszú ideig dolgozott Párizsban, Londonban és Hollywoodban. A vi­lág első rendezői mellett tanult, majd Kordánál asszisztált és több filmet rendezett önállóan is. Itthon tavasszal került a sor első filmjére. Egy nagy színpadi magyar siker filmváltozatát bízták rá. A női fő­szereplő kiválasztásánál sok vita volt. A producer és a tőkés is Tol­nay Klárit akarták venni a fiatal úrilány szerepére. Klári időközben előretört. Nagy szerepeket játszott, sikere volt. A közönség megismerte és megszerette. Néhány filmben már főszerepet is kapott. De Rátho­nyi hallani sem akart róla: — Ugyan kérem, csak nem akar­ják ezt komolyan? Inkább lemondok a film rendezéséről!.­. A színházban is kijelentette vala­kinek a lány füle hallatára, hogy Kláriról szó sem lehet... nem alkal­mas a szerepre. Ezek után nem lehet csodálkozni rajta, hogy néhány nap múlva alá­írták a szerződést, amely Klárit le­kötötte a Ráthonyi rendezte film női főszerepére. A belső felvételeket rekkenő nyár­ban, negyvenfokos műtermi hőség­ben forgatták. De minden remekül ment. Ákos ideális rendezőnek bi­zonyult, akivel öröm­ volt együtt dolgozni. Klárival nem volt semmi hiba, nagyon jó volt az egyes jele­netekben. A műteremben rendező és főszereplő között sohasem volt »zű­r«. És a műtermen kívül is találkoztak. A weekendeket az egész produkció lehetőleg együtt töltötte. Munka után, éjjel szaladtak le a Balaton­hoz, egy kicsit pihenni. De Klári mindig a más kocsiján ment és Ákos kétliteres versenykocsijában mindig másokat, a baráti klikk többi tagjait vitte. Filmnél szokatlan, hogy a happy­endet az utolsó napra hagyják. Ákos filmjénél mégis ez történt. De va­lahogy nem m­ent a dolog, Klári és a férfi főszereplő ölelése és csókja csak nem akart sikerülni- Többször is próbálták, fel is vették, de egyik sem volt az igazi. — Nézzétek csak, így gondolom, — szólt Ákos — és beállt a fénybe. Gyengéden átölelte Klárit és meg­csókolta. Ez a csók azonban nem volt úgynevezett filmcsók. Ákos nem törődött azzal, hogy a filmfes­ték fog... és ekkor jöttek rá mind a ketten, amit a többiek már régen észrevették, hogy nagyon szeretik egymást. A felvétele­k után már kedvéért találkoztak. Közös egymás kirán­dulások a strandokra, autóvezetési lecke a Népligetben, vacsora kettes­ben .. • Augusztus végén a fiú beteg lett, a láza kicsit ijesztő magasra szökött és megoperálták. Klári egész nap ott ült az ágya mellett és fogta a 58

Next