Színházi Élet, 1936. szeptember 20–26. (26. évfolyam, 39. szám)
1936-09-20 / 39. szám
A salzbucgi l&toyÁ írta: FELLNER ALFRÉD » Ünnepi Játékok« műsorának összeállításánál általánosságban két különféle rendszert követnek. Az egyik eljárás a műsor keretén belül rendezett egyes előadásokat összefüggő eszmei tartalommal szerves egésszé fejleszti és ha az egyes előadások egymagukban külön-külön is élvezhetők, az ünnepi játékok rendeltetését az előadások együttesen domborítják ki. Például Bayreuthban külön is élvezhetjük az egyes előadásokat, de csak az egész ciklus hangsúlyozza a bayreuthi ünnepi játékok rendeltetését: Wagner oevre-jének népszerűsítését. A müncheni ünnepi hetek is hasonló elgondolást követnek, amenyiben Mozart valamennyi operáját mutatják be. Utóbbi években a London melletti Glyndebourne-ban rendezett »Mozarthetek« is ezt a nemes értelemben vett kötött marsrutát követik. A közönséget ezekhez az ünnepi játékokhoz nem egy halitú meghallgatása vezeti, hanem Mozart kultuszának ápolása. Az említett ünnepi játékok tehát egy géniusz szolgálatában állanak és minden más szempont háttérbe szorul. Az ünnepi játékok másik típusa rugalmas jellegű műsort állít össze, lemond az ünnepi játékok eszmei tartalmáról és az ünnepi játékok csak formai keretet biztosítanak az egyes előadásoknak, amelyeknek külön-külön »egyéni« rendeltetésük van. Ezek az ünnepi játékok a legkülönbözőbb beállítású közönség érdeklődését akarják felkelteni és a vegyes műsor arra szolgál, hogy mindenki megkaphassa a magáét. Tehát amíg a bevezetésben említett csoportba tartozó ünnepi játékoknál kulturális szempontok dominálnak és a közönség ama rétegének érdeklődésére számítanak, amely a komoly zene szeretetét bizonyos fokú szellemi munkával össze tudja és össze akarja egyeztetni, addig a vegyes műsorral dolgozó ünnepi játékoknál az idegenforgalmi szempontok jutnak vezető szerephez és a gyakorlati vonatkozások (tömegérdeklődés) mindennél fontosabbak. A salzburgi ünnepi játékok közönségsikerének is éppen az a magyarázata, hogy 16 év során eltért eredeti célkitűzéseitől és — ha színvonalon is — egymástól eltérő magas jellegű zenei szenzációkkal és inyenc falatokkal toborozza híveit. Amidőn 16 évvel ezelőtt Hofmannsthal Hugó, a kiváló osztrák író, Reinhardt és a bécsi operaház segítségével1 megvalósította tervét és Salzburgot ünnepi játékok központjává avatta, az az elgondolás vezette, hogy Mozart szülővárosa predesztinálva van arra, hogy a Mozart-kultusz első helyévé fejlődnek. Tudta, hogy Mozart oevre-je egymagában nem töltheti ki egy egész hónap műsorát és éppen ezért a zene mellett szabadtéri és egyéb színházi előadások vonzóerejéhez is kívánt folyamodni. Tehát mindjárt a megindulásnál mellett egyéb művészi események Mozart rendezésére gondolt, de az ünnepi megműsor tengelyében a Mozart-ciklus állt és a Reinhardt által rendezett színházi előadásoknak a műsor méltó kiegészítése volt a rendeltetésük. A salzburgi első előadások zászlaján tehát ez a 3 név állott: Mozart, Hofmannsthal, Reinhardt és az előadások a bécsi operaház és Reinhardt művészeinek érvényesülését biztosították. A kezdet óta 16 év múlt el és nyugodtan mondhatjuk, a salzburgi játékok jellege nagyon is eltolódott.Hofmannsthal, aki — ha a kulisszák mögött is — az ünnepi játékok szellemi konziliáriusa volt, elhunyta és Reinhardt tengerentúli orientációja után kiválóan művészhajlamú, de elsősorban gyakorlati emberek kerültek a vezetőség élére. A bécsi operaház Schalk Ferenc halála után hanyatlásnak indult. Salzburg vezetősége tehát gyakorlati érzékkel tompította a bécsi opera salzburgi működését és annak csak azt a tényezőjét állította a legelső vonalba, amely változatlan fénnyel elsőrangúan alkalmas maradt az osztrák zenekultúra népszerűsítésére: a zenekart, más a bécsi filharmonikusokat. így magától adódott az az elgondolás, hogy zenekari hangversenyeknek hangsúlyo-