Színházi Élet, 1936. október 4–10. (26. évfolyam, 41. szám)

1936-10-04 / 41. szám

r Lenni, vagy nem lenni... JJnta,­ ^i­dex Az elmúlt héten a Hamlet díszelőadá­sával nyitotta meg kapuit a kolozsvári Magyar Színház. Színiévad talán évtize­dek óta i­em kezdődött olyan kedvező előjelek között, mint az idei. A közönség valósággal szomjazta imár az előadáso­kat, az érdeklődés friss hulláma vette kö­rül a színházat, divattá vált bérletet venni, színé­szekről beszélni, szereposz­tásokat bírálgatni. Ilyen előjelek után elő­re várható volt, hogy zsú­folt ház nézi végig a meg­nyitó díszelőadást. Dr. Ká­dár Imre igazgató teljesen újszerű rendezése, a fel­vonásokra való beosztás megszüntetése, a színpad ötletes térmegoldása, a cse­lekmény pergő gyorsasága, a szövegelőadás szavaló és mégis modern stílusa, a színészek minden mozdula­tán érezhető rendezői csi­szolás és hosszú gy­akorlat, az új színpadtechnikai be­rendezések, modern világí­tókészülékek, Rajnai és Kudelász meglepő díszletei mind azt bizonyították, hogy a színház igen lelke­sen és egyúttal nagy hoz­záértéssel készült erre a megnyitó előadásra. Lantos Kálmán játszot­ta a Hamlet nagy szí­nészn zseniket is próbára tevő sze­repét. A nagyon fiatal, de máris nagynevű Fényes Alice leírhatat­lan­ul finom, megindító Ophelia volt. Har­mat­h Jolán, Forgács Sándor, Tompa Sá­ndor, Borovszky Oszkár, Nagy István, Csóka József, Tóth Elek, Gróf László és a többiek mind tudásuk legjavát adták és csak elismeréssel írhatunk róluk. A megnyitó előadás kiválóan alkalmas volt arra, hogy a közönségtől előlegezett szeretetet, bizalmat és érdeklődést meg­erősítse és szilárdabb alapokra helyezze az erdélyi magyar színjátszás sorsát. Elég futó pillantást vetni a kolozsvári Magyar Színház műsor­tervén szereplő legközeleb­bi darabcímekre, hogy lássuk, milyen­­ fontos mű­velődési feladatot tölt be ez a színház. A Budapes­ten nagy sikert aratott darabokon, operetteken kí­vül, műsoron látjuk Vörös­marty Csongor és Tündé­rét,­­ Weiner Leó zené­jével, a legismertebb mű­vészek pár nap díszletterveivel — múlva kerül sor Shaw Szent Johanna-jára, az erdélyi írók is kezdenek a színház körüli csoporto­sulni, Tamási Áron, Kós Károly, Szántó György új darabokat írtak, a Helikon jelentős összegű színpadi pályázata körül is pezseg az­ élet . . . »Lenni, vagy nem i len­ni­ ...«­— hallottuk Ham­let világhírű monológját a kolozsvári Magyar Színház színpadáról. Néhány éve még az anyagi és szellemi válsággal küzdő erdélyi magyar színjátszás megdöbbentő kérdése volt ez az idézet. Ma már nem kétséges a színház válasza: — Lenni! Lenini és virágozni! Fényes Alice, mint Ophélia Lantos Béla, Harmath István, Borovszky Oszkár, Csóka József, Nagy István, Deéssy Jenő, Fülöp Sándor Kolozsvári Magyar Színház: Hamlet (Fotofilm)

Next