Színházi Élet, 1936. október 4–10. (26. évfolyam, 41. szám)
1936-10-04 / 41. szám
r Lenni, vagy nem lenni... JJnta, ^idex Az elmúlt héten a Hamlet díszelőadásával nyitotta meg kapuit a kolozsvári Magyar Színház. Színiévad talán évtizedek óta iem kezdődött olyan kedvező előjelek között, mint az idei. A közönség valósággal szomjazta imár az előadásokat, az érdeklődés friss hulláma vette körül a színházat, divattá vált bérletet venni, színészekről beszélni, szereposztásokat bírálgatni. Ilyen előjelek után előre várható volt, hogy zsúfolt ház nézi végig a megnyitó díszelőadást. Dr. Kádár Imre igazgató teljesen újszerű rendezése, a felvonásokra való beosztás megszüntetése, a színpad ötletes térmegoldása, a cselekmény pergő gyorsasága, a szövegelőadás szavaló és mégis modern stílusa, a színészek minden mozdulatán érezhető rendezői csiszolás és hosszú gyakorlat, az új színpadtechnikai berendezések, modern világítókészülékek, Rajnai és Kudelász meglepő díszletei mind azt bizonyították, hogy a színház igen lelkesen és egyúttal nagy hozzáértéssel készült erre a megnyitó előadásra. Lantos Kálmán játszotta a Hamlet nagy színészn zseniket is próbára tevő szerepét. A nagyon fiatal, de máris nagynevű Fényes Alice leírhatatlanul finom, megindító Ophelia volt. Harmath Jolán, Forgács Sándor, Tompa Sándor, Borovszky Oszkár, Nagy István, Csóka József, Tóth Elek, Gróf László és a többiek mind tudásuk legjavát adták és csak elismeréssel írhatunk róluk. A megnyitó előadás kiválóan alkalmas volt arra, hogy a közönségtől előlegezett szeretetet, bizalmat és érdeklődést megerősítse és szilárdabb alapokra helyezze az erdélyi magyar színjátszás sorsát. Elég futó pillantást vetni a kolozsvári Magyar Színház műsortervén szereplő legközelebbi darabcímekre, hogy lássuk, milyen fontos művelődési feladatot tölt be ez a színház. A Budapesten nagy sikert aratott darabokon, operetteken kívül, műsoron látjuk Vörösmarty Csongor és Tündérét, Weiner Leó zenéjével, a legismertebb művészek pár nap díszletterveivel — múlva kerül sor Shaw Szent Johanna-jára, az erdélyi írók is kezdenek a színház körüli csoportosulni, Tamási Áron, Kós Károly, Szántó György új darabokat írtak, a Helikon jelentős összegű színpadi pályázata körül is pezseg az élet . . . »Lenni, vagy nem i lenni ...«— hallottuk Hamlet világhírű monológját a kolozsvári Magyar Színház színpadáról. Néhány éve még az anyagi és szellemi válsággal küzdő erdélyi magyar színjátszás megdöbbentő kérdése volt ez az idézet. Ma már nem kétséges a színház válasza: — Lenni! Lenini és virágozni! Fényes Alice, mint Ophélia Lantos Béla, Harmath István, Borovszky Oszkár, Csóka József, Nagy István, Deéssy Jenő, Fülöp Sándor Kolozsvári Magyar Színház: Hamlet (Fotofilm)