Színházi Élet, 1936. október 11–17. (26. évfolyam, 42. szám)

1936-10-11 / 42. szám

SHYLOCK: Gellért vérel és oly bölcsen magyar meg Shylock figuráját is, hogy hazáui Citain mégegyszer megnézzük a Velencei kalmárt. Élvezetes könyv, mert mély és alapos, amel­lett könnyen olvasható és nélkülöz minden nagyképűséget. * A mozifront szenzációjáról, a »Top Hat«-ről csak így, elkésve em­lékezünk meg. Alig akad moziláto­gató, aki még nem látta volna. Kár, hogy a zeneszámokat már egy esz­tendeje ismerjük! Az lett volna az igazi, ha kép és zene egyszerre mu­tatkoznak be. Fred Astaire és Gin­ger Rogers szédítő táncáról nem lehet új jelzővel írni, mert joggal elkoptatott a kritika minden dicsé­retet. Van a filmnek egy szereplője, akinek nevét nem ismerjük, de aki legalább annyira tetszett nekünk, mint a főszereplők. A minden háj­jal megkent, gőgös és ravasz inast alakítja és már puszta megjelenésé­vel is agyonkacagtatja a nézőt. Az »Ártatlanok« című filmet Párizs­ban láttuk a tavasszal, ahol óriási sikere volt. Itten nem olyan általá­nosan tetszik, holott intelligens, egyáltalán nem banális történet. Arról szól, hogy két fiatal tanárnő SHYLOCK: Pénzeszacskókkal álmodtam ma éjjel. Gellért Lajos, Erdős Ilona. Peti Sándor Művész Színház: Velencei kalmár (László fotók) La;

Next