Színházi Élet, 1936. november 8–14. (26. évfolyam, 46. szám)
1936-11-08 / 46. szám
Bajkát elsőrendű, jelentős szereppel ruházta fel. Az ő Romeo-ja már az a tüzes, féktelen, indulatos ifjú, akit szenvedélye halálos konfliktusba fog sodorni a nem kevésbé indulatos Tybalt-tal. Shakespeare e sok változatból úgyszólván minden személyt, adatot, történést átvett. De mivé formálta át valamennyit! Mennél jobban ráismerünk forrásaiban »Romeo és Juná«-ja alakjaira és meséjére, annál nagyobb a csodálatunk a géniusz iránt, amely a nemtelen anyagot megnemesíti, az álmot életté teljesíti, a szkémákból hús-vér embereket alkot. És az egész művet meglelkesíti egy örökéletű szerelem ifjú tüzével, érintetlen szépségével, végzetszerű alkotó és romboló erejével. Ezt a tragédiát, a fiatalság örök tragédiáját, csak fiatalember írhatta. Shakespeare huszonhét éves volt, mikor a »Romeo és Juliá«-t első formájában megírta. Ezt a tragédiát, a szerelem örök tragédiáját, csak szerelmes szív érezhette és álmodhatta meg és válthatta élő testté. Shakespeare egy boldogtalan és mégis boldog csalogató és mégis beteljesedett szerelem kínjait és gyönyörűségeit élte, mikor »Romeo és Julia« keletkezett. A színmű 1595-ben jelent meg először, az úgynevezett első Quartokiadásban. Valószínű, hogy ez a kiadás úgy keletkezett, hogy egy gyorsíró lejegyezte előadás közben az igazgató és a szerző engedelme nélkül és jogtalanul közzétette. Ez a visszaélés e korban felette divatos volt. »Pirated edition«-nak, rablókiadásnak nevezték az ily módon publikált könyveket. A í hitelesi, Shakespearetől engedélyezett és elismert, úgynevezett második Quarto-kiadás 1599-ben készült. Ez szolgált alapjául minden későbbi verziónak. Ezt használták fel az 1623-i első Fono kiadás szerkesztői, Hemming és Condelle is. Amióta a darab végleges formáját megkapta, sohasem tűnt le a színpadról, még azokban az évszázadokban sem, amikor Shakespeare egyéb tragédiáit elhanyagolták. Mindig a legnépszerűbb Shakespeare darabok közé tartozott, már csak azért is, mert a két főszerepen kívül egész sereg jó szerep van benne. A rendezők felfogása a korokkal együtt változott, de az alapgondolatot sohasem homályosíthatta el egyik sem. Egészen természetes, hogy amikor a film felől is megindult a kutatás Shakespeare kincsesházában, rá kellett, hogy kerüljön a sor a »Romeo és Juliá«-ra. Nemcsak azért, mert kitűnő játéklehetőséget ad, de egyúttal ritka látványosságai miatt is. Gondoljunk az álarcosbálra Capuleték kertjében, a sírboltra... Egészen bizonyos, hogy a film ezeket ki is használta. íme »Romeo és Julia« keletkezésének, forrásainak, nyilvánosságra jutásának rövid históriája, mondhatjuk »irodalomtörténetének«. De ennek a tragédiának van egy belső története is, nem érdektelenebb és talán fontosabb amannál. »Romeo és Julia« az ifjúságnak, a szerelemnek, a szerelmes ifjúságnak tragédiája. A tragédiát közrendű emberek nem élik át, langyos szenvedélyek nem idézik fel. A tragédiának hősökre és végletes, végzetes indulatokra van szüksége, hogy megindulhasson, megragadjon, megrázzon és katasztrófális kimenetelével megrendítsen bennünket. Romeo és Júlia ilyen hősök. Rendkívüli emberek, rendkívüli érzések uralma alatt. Ezek az érzések első találkozásuk első pillanatától kezdve uralmuk alá hajtják őket és parancsolnak nekik. Sem a helyzet rendkívülisége, sem a két család ősi ellenségeskedése, sem a vérbűnre kirótt büntetés, a száműzés, amely elszakítja őket egymástól, nem tépheti szét, nem is gyengítheti meg ezt a szerelmet. Sőt megerősíti. Julia hajlandó kiinni Lőrinc barát szerét, amely halálhoz hasonló álomba fogja szenderíteni, noha rettentő víziói feltárják előtte minden borzalmát a sírboltnak, amelybe élve be kell feküdnie. Romeo képes elviselni a legmegalázóbb sérelmet, a gyávaság látszatát, a lovagiatlanság vádját Tybalt-tal szemben, amíg csak ez Mercutio-t le nem terítette, szóval: a lehetőség határáig, és valóban ez az áldozat egy olyan bátor, nemes, kardforgató ifjú részéről, amilyen Romeo, felér száz halállal. Julia meg tud feledkezni zsenge koráról, a szüleinek tar- A film Rómeója: Leslie Howard, a résfi Verona romjai között (Foto Metrol )