Színházi Élet, 1937. január 3–9. (27. évfolyam, 2. szám)
1937-01-03 / 2. szám
Furcsa érzésem volt, mikor beültem a Pódium-kabaré új műsorához, hogy a látottakról ezeken a hasábokon beszámoljak a tisztelt nagyérdeműeknek. Tizenkét évig csináltam a kabarét, írtam, játszottam, konferáltam, rendeztem, de soha sem néztem és főleg soha sem kritizáltam. És épp ezért bocsánatot kérek, ha a múlt jogán kissé elfogult vagyok ezzel a műfajjal szemben. Tudom, mit jelent összehozni ilyen műsort, egy estén keresztül megállás nélkül mulattatni és főleg kiválogatni azt a húsz darabot, amely hivatva van kitölteni a közönségnek azt a három óráját, melyet szórakozásra szánt. Én épp 'ezért Békeffi Lászlóban most nem dicsérem meg sem a kitűnő írót, sem pedig a ragyogó konferansziét, hanem kizárólag a zseniális kiválogatott. A műsor minden kis darabja az igazi irodalmi kabaré, sehol egy pillanatnyi törés, megállás a mulattatásban. Hallom, mióta kinyitottak, miinden este telt házuk van. Nagyon megérdemlik. A műsorban előadnak egy Vadnai-darabot is. A kritikusok nagyon dicsérték. Ugyan most, miért állnék le velük vitatkozni? Pódium: »A kártyás ember« Várady Lajos, Komlós Vilmos és Kondor Ibolya Pódium: »Különös páciens« Kiss Manyi és Békeffi László