Színházi Élet, 1937. január 3–9. (27. évfolyam, 2. szám)

1937-01-03 / 2. szám

Furcsa érzésem volt, mikor beül­tem a Pódium-kabaré új műsorához, hogy a látottakról ezeken a hasá­bokon beszámoljak a tisztelt na­gy­érdeműeknek. Tizenkét évig­ csinál­tam a ka­barét, írtam, játszottam, konferáltam, rendeztem, de soha sem néztem és főleg soha sem kriti­záltam. És épp ezért bo­csánatot kérek, ha a múlt jogán kissé elfo­gult vagyok ezzel a mű­fajjal szem­ben. Tudom, mit jelent összehozni ilyen műsort, egy estén keresztül megállás nél­kül mulattatni és főleg kiválogatni azt a húsz darabot, amely hivatva van kitölteni a közön­ségnek azt a három órá­ját, melyet szórakozás­ra szánt. Én épp 'ezért Békeffi Lászlóban most nem dicsérem meg sem a kitűnő írót, sem pe­dig a ragyogó konfe­ransziét, hanem kizáró­lag a zseniális­­ kiválo­gatott. A műsor minden kis darabja az igazi iro­dalmi kabaré, sehol egy pillanatnyi törés, megállás a mu­lattatás­ban. Hallom, mióta kinyi­tottak, miinden este telt házuk van. Nagyon megérdemlik. A műsorban előadnak egy Vadnai-darabot is. A kritikusok nagyon dicsérték. Ugyan most, miért állnék le velük vitatkozni? Pódium: »A kártyás ember« Várady Lajos, Komlós Vilmos és Kondor Ibolya Pódium: »Különös páciens« Kiss Manyi és Békeffi László

Next