Színházi Élet, 1937. április 4–10. (27. évfolyam, 15. szám)
1937-04-04 / 15. szám
monoklishoz.) Istenit mesélek! (A monoklis legyint, nem reflektál rá. Színésznő följebb ugrik, visszapillant az íróra, csókot int neki.) Édest (Eltűnik.) Monoklis (szalutál, összecsapja a sarkát): Bátyám! (Felrántja a karját, karórája van.) Most féd egy, a lap megjelenik háromnegyed háromkor, három pletykának kell benne lenni. A negyedik színházban vagyok reggel óta... Itt is próba van, huszonöten vannak a színpadon, pletykust felhajtani, nem bírtam egy koszos író. Ez a kis hölgy... MonoklisiMindig önmagáról akar elhelyezni valamit, használhatatlan. Megint magamnak kell mindi a három pletykát kiagyalni. Olyan hülye vagyok már, esküszöm, a tébolydásban fogom végezni. Bátyám! Méltóztatnák egy pár szót a darabodról... (A noteszért nyúl.) Nem valami élmény adta a darab ötletét? író: Nem, nem, kérlek, tedd el azt a noteszt. Iboly (a fordulóról fut lefele, megáll meglepve, köszön az írónak): Jónapot kívánok. Monoklis (összeüti a sarkát, szalutál az írónak, aztán ráhúz egyet az Iboly ülepére, s siet lefele, balra). Iboly (a falhoz lapult, újra köszön, az író már feljebb lépett): Jónapot... író: Jónapot. (Feljebb lép kettőt.) Iboly (felszól utána): Nem tetszik megismerni? író (visszafordul, mosollyal): Kicsodácska ning az Iboly. Ugyanis tavaly bemutattak önnek .. .egy főpróbán, a szünetben... lent a társalgó előtt... író: Igen? — hát sajnálom... (Buktat a fején, feljebb akar lépni.) öreg színész (inkább napszámosnak látszik. Szomorú pofa. Jön lefele, nagyot hajolva áll meg). Alázatos tiszteletem... szerző úr, kérem alássan... ha egy jó szót szólna majd a főrendező úrnak... a tavalyi darabban is benne voltam ... második detektív ... Szabó Mátyás a nevem, író: Ahá, igeni, öreg színész: Eni, kéremalássan, nism vágyóik tag, csiaik esetről-esetre kapok egypárszavas szerepeit... életkérdést azi az esti öt pengő, kéremalássan ... író: Szólok majd, kedves, remélem, ajkad valami dolga... öreg színész (majdnem sírva): Van egy kis humorom is, kérem a Misiam. Húsz évig voltam komikus vidéken. író (feljebb lép): Nagyon szép, Isteni vele. öreg színész: Nem méltóztatik a nevem elfelejteni!... író: Nem, nem, Kovács, öreg színész: Szlaibó, író: Azaz Szlabó. (Feljebb lép.) öreg színész !(hajol): Alázatos tisztelet. (Indul lefelé, balra el.) Iboly (felszól): Sietni tetszik, úgy-e... író (megáll): Parancsol valamit? Iboly (fejét rázza): Csak úgy megörültem, hogy találkoztam ... író: No, er a kedves... Isten vele... (Kezeted, kicsit megnézi.) Hogy is hívják? Iboly: Iibolynak. Fazekas Síbolynak. író: A színháznál vala? Iboly: Nem, én növendék vagyok. Statisztálok. Tavaly is statisztáltam már két darabban. író: Hát... sok szerencsét. (Menni akar.) Iboly: Úgy szeretnék valamit kérni ... író (mosolyogom) : Mégis. Fiatal színész (jólöltözött, csinos fiú, balról dúdolva), meglátja az írót, megáll: Kisztihand. (A két kezét összekulcsolva lóbálja az író felé): Drága... (Aztán a mutatóujjával a Saját mellére bök): Benne? író: Benne ileszel, igen. Fiatal színész (groteszket nyerít): Keszét csókolom. (Ibolyhoz, felkapva s a feje tetején meglebbentve a tenyerét.) író felé, az öklét csókolva jelez Csau! (Az kézcsókot. Eltűnik jobbra.) író: Szóval... mit ikiván tőlem? (Lehető udvariasan.) Gyorsan, kérem. Iboly: Eni csak... szeretnék egyszer... de személyesen... író: Még személyesebben? Iboly: Igen. Egyszer, mikor ,jobban rá tetszik érni. író: Az bizony ritkán vala. (Türelmetlen mozdulat.) Iboly: Én már olyan régen írni is szerettem volna önnek ... nem mertem... író: De hát milyen ügyben, mondja meg! Iboly: Az nem ügy... író:Protekció I kell valahhová? Én nagyon gyönge protekció vagyok, fiam. Iboly (energiával rázza a fejét): Nem lehet, hogy egyszer találkozzam, akárhol, egy rövid időre ... író (nem érti, mi kell a lánynak): Igazán, n nem tudom... Én, drágám, igen elfoglalt ember vagyok. Iboly: Jaj ... megkérdezhetem telefonon mikor tetszik mégis ráérni ? író: Hát... (Nézi a lányt, kicsit nevet.) Jól van. Hívjon föl. Iboly: Igenis ... benne van a szám a könyvben? író: Persze nincs. A Fölírjuk? (A zsebébe akar számom 1946-52. nyúlni.) Iboly: Nem felejtem el, 1-946-52, 1-946-52. író: Pá! (Fölsiet, eltűnik) Iboly (utána néz, a szája jár, lefelé siet, félhangon ismétli), 1-946-52, 1-946-52... ötvenéves színész vaskos szerepbe nézve, perecet rágva jön balról. Iboly el akar menni mellette, fölpillant Ibolyra, bekapja a szemébe, az arcát, a derekát, a lábát. Megáll: Te... hogy hívnak? (A másik pillanatban ráesik Ibolyra, a falhoz nyomja, a perecet félraköpi, meg akarja Ibolyt. Iboly hallott egypár rémült csókolni nevetős hangot,aztán kézzel-lábbal védekezik, a fejét elcsavargatja, a száját hol feltárja, hol összezárja, úgyhogy nem lehet rendesen megcsókolni. A szuszogó, morgó, hörgő színész ostroma alatt nyög, fuldoklva sírós hangok jönnek ki a csukott száján, végre sikeretvás pasztilla fejfájás ellen ttíá