Színházi Élet, 1937. április 4–10. (27. évfolyam, 15. szám)

1937-04-04 / 15. szám

monoklishoz.) Istenit mesélek! (A monoklis legyint, nem reflektál rá. Színésznő följebb ugrik, visszapillant az íróra, csókot int neki.) Édest (Eltűnik.) Monoklis (szalutál, összecsapja a sarkát): Bátyám! (Felrántja a karját, karórája van.) Most féd egy, a lap megjelenik háromnegyed háromkor, három pletykának kell b­enne lenni. A negyedik színházban vagyok reg­gel óta... Itt is próba van, huszonöten van­nak a színpadon, pletykust felhajtani, nem bírtam egy koszos író. Ez a kis hölgy... Monoklis­­iMindig önmagáról akar elhe­lyezni valamit, használhatatlan. Megint magamnak ke­ll mindi a három pletykát ki­agyalni. Olyan hülye vagyok már, eskü­szöm, a tébolydásban fogom végezni. Bá­tyám! Méltóztatnák­ egy pár szót a darabod­ról... (A noteszért nyúl.) Nem valami él­mény adta a darab ötletét? író: Nem, nem, kérlek, tedd el azt a no­teszt. Iboly (a fordulóról fut lefele, megáll meg­lepve, köszön az írónak): Jónapot kívánok. Monoklis (összeüti a sarkát, szalutál az írónak, aztán ráhúz egyet az Iboly ülepére, s siet lefele, balra). Iboly (a falhoz lapult,­ újra köszön, az író már feljebb lépett): Jónapot... író: Jónapot. (Feljebb lép kettőt.) Iboly (felszól utána): Nem tetszik megis­merni? író (visszafordul, mosollyal): Kicsodácska ning a­z Iboly. Ugyanis tavaly bemutattak önnek .. .egy főpróbán, a szünetben... lent a tár­salgó előtt... író: Igen? — hát sajnálom... (Buktat a fején, feljebb akar lépni.) öreg színész (inkább napszámosnak lát­szik. Szomorú pofa. Jön lefele, nagyot ha­jolva áll meg). Alázatos tiszteletem... szerző úr, kérem alássan... ha egy jó szót szólna majd a főrendező úrnak... a tavalyi darab­ban is benne voltam ... második detektív ... Szabó Mátyás a nevem, író: Ahá, igeni, öreg színész: Eni, kéremalássan, nism vá­gyóik tag, csiaik esetről-esetre kapok egypár­szavas szerepeit... életkérdést azi az esti öt pengő, kéremalássan ... író: Szólok ma­jd, kedves, remélem, ajkad valami dolga... öreg színész (majdnem sírva): Van egy kis humorom is, kérem a Misiam­. Húsz évig voltam komikus vidéken. író (feljebb lép): N­a­gyon szép, Isteni vele. öreg színész: Nem méltóztatik a nevem elfelejteni!... író: Nem, nem, Kovács, öreg színész: Szlaibó, író: Azaz Szlabó. (Feljebb lép.) öreg színész !(hajol): Alázatos tiszt­elet. (Indul lefelé, balra el.) Iboly (felszól): Sietni tetszik, úgy-e... író (megáll): Parancsol valamit? Iboly (fejét rázza): Csak úgy meg­örültem, hogy találkoztam ... író: No, er a­­ kedves... Isten vele... (Ke­zet­­ed, kicsit megnézi.) Hogy is hívják? Iboly: Iibolynak. Faze­k­as Síbolyna­k. író: A színháznál vala? Iboly: Nem, én növendék vagyok. Sta­tisztálok. Tavaly is statisztáltam már két darabban­. író: Hát... sok szerencsét. (Menni akar.) Iboly: Úgy szeretnék valamit kérni ... író (mosolyogom) : Mégis. Fiatal színész (jólöltözött, csinos fiú, bal­ról dúdolva), meglátja az írót, megáll­: Kisztihand. (A két kezét összekulcsolva ló­bálja az író felé): Drága... (Aztán a mu­tatóujjával a Saját mellére bök): Benne? író: Benne ileszel, igen. Fiatal színész (groteszket nyerít): Keszét csókolom. (Ibolyhoz, felkapva s a feje tete­jén meglebbentve a tenyerét.) író felé, az öklét csókolva jelez Csau! (Az kézcsókot. Eltűnik jobbra.) író: Szóval... mit ikiván tőlem? (Lehető udvariasan.) Gyorsan, kérem. Iboly: Eni csa­k... szeretnék egyszer... de személyesen... író: Még személyesebben? Iboly: Igen. Egyszer, mikor ,jobban rá tetszik érni. író: Az bizony ritkán vala. (Türelmetlen mozdulat.) Iboly: Én már olyan ré­gen írni is sze­rettem voln­a önnek ... nem mertem... író: De hát milyen ügyben, mondja meg! Iboly: Az nem ügy... író:­­Protekció­ I kell valahhová? Én nagyon gyönge protekció vagyok, fiam. Iboly (energiával rázza a fejét): Nem lehet, hogy egyszer találkozzam, akárhol, egy rövid időre ... író (nem érti, mi kell a lánynak): Iga­zán, n nem tudom... Én, drágám, igen el­foglalt ember vagyok. Iboly: Jaj ... megkérdezhetem telefonon mikor tetszik mégis ráérni ? író: Hát... (Nézi a lányt, kicsit nevet.) Jól van. Hívjon föl. Iboly: Igenis ... benne van a szám a könyvben? író: Pers­ze nin­cs. A Fö­lírjuk? (A zsebébe akar számom 1­946-52. nyúlni.) Iboly: Nem felejtem el, 1-946-52, 1-946-52. író: Pá! (Fölsiet, eltűnik) Iboly (utána néz, a szája jár, lefelé siet, félhangon ismétli), 1-946-52, 1-946-52... ötvenéves színész­­ vaskos szerepbe nézve, perecet rágva jön balról. Iboly el akar menni mellette, fölpillant Ibolyra, bekapja a szemébe, az arcát, a derekát, a lábát. Megáll­: Te... hogy hívnak? (A másik pil­lanatban ráesik Ibolyra, a falhoz nyomja, a perecet félraköpi, meg akarja Ibolyt. Iboly hallott egypár rémült csókolni nevetős hangot,­­aztán kézzel-lábbal védekezik, a fejét elcsavar­gat­ja, a száját hol feltárja, hol összezárja, úgyhogy nem lehet rendesen megcsókolni. A szuszogó, morgó, hörgő szí­nész ostroma alatt nyög, fuldoklva sírós hangok jönnek ki a csukott száján, végre si­keretvás pasztilla fejfájás ellen ttíá

Next