Színházi Élet, 1937. április 4–10. (27. évfolyam, 15. szám)
1937-04-04 / 15. szám
Beauharnais Josephine és Bonaparte Napoleon a hősei Kálmán Imre új dalművének. Az özvegy márkiné és a »kis csizmás kandúrból« nagy Napoleonná magasodott korzikai szerelmi története — mint operette... A történelem csak statisztál ebben a darabban, szerényen a háttérben marad. Josephine mindig inkább asszony, mint császárnő; Napóleon pedig a győzelmes csaták és Európa meghódítása közben is csak szerelmes férfi marad. A szövegkönyv az osztrák Paul Knepler és a magyar Herczeg Géza munkája. Kálmán Imre muzsikájáért íródott a darab, akkor még nem tudták, hogy Josephine szerepét Németh Mária fogja énekelni. Mert nyugodtan írhatjuk, hogy Németh Máriáért érdemes volt ezt a darabot megírni. Kálmán Imre szélesen áradó, bőkezűen hangszerelt, csillogó muzsikája Németh Mária interpretálásában jut igazi kifejezésre. Hangban és játékban is méltó partnere a külföldről hazatért tenorista, Fehér Pál, aki maszkban és megjelenésében is drámai erővel keltette életre az első konzul legendás alakját. Kálmán Imre az első öltözéses házifőpróbára érkezett meg. A nagy duett ment, amikor észrevétlenül besétált a sötét nézőtérre. Percekig hallgatta Kalmár Imre az énekeseket és a zenekart, majd végigsietett a piros szőnyeges passage-on a zenekarig. Elkapta Komlós karmester Németh Mária kezét és megszorította. és Fehér Pál csodál — Bemutatom Buonaparte tábornokot Fehér Pál, Mindszenthy Magda és Németh Mária (Foto Angelo) Éljen Bonaparte Napoleon! Berend, Antók, Fehér, Németh Mária, Mester Városi Színház: »Josephine császárnő« « (Foto László)