Színházi Élet, 1937. április 4–10. (27. évfolyam, 15. szám)

1937-04-04 / 15. szám

Beauharnais Josephine és Bonaparte Napoleon a hősei Kálmán Imre új dal­művének. Az özvegy márkiné és a »kis csizmás kandúrból« nagy Napoleonná magasodott korzikai szerelmi története — mint operette... A történelem csak statisztál ebben a darabban, szerényen a háttérben marad. Josephine mindig inkább asszony,­­ mint császárnő; Na­póleon pedig a győzelmes csaták és Európa meghódítása közben is csak szerelmes férfi marad. A szövegkönyv az osztrák­­ Paul Knepler és a magyar Herczeg Géza munkája. Kálmán Imre muzsikájáért íródott a darab, akkor még nem tudták, hogy Josephine szerepét Németh Mária fogja énekelni. Mert nyugodtan írhatjuk, hogy Németh Máriáért érdemes volt ezt a d­arabot megírni. Kálmán Imre széle­sen áradó, bőkezűen hangszerelt, csil­logó muzsikája Németh Mária inter­pretálásában jut igazi kifejezésre. Hangban és játékban is méltó part­nere a külföldről hazatért tenorista, Fehér Pál, aki maszkban és megjelenés­é­ben is drámai erővel keltette életre az­ első konzul legendás alakját. Kálmán Imr­e az első öltözéses házi­főpróbára érkezett meg. A nagy duett ment, amikor észrevétlenül besétált a sötét nézőtérre. Percekig hallgatta Kal­már Imre az énekeseket és a zenekart, majd végigsietett a piros szőnyeges passage-on a zenekarig. Elkapta Kom­lós karmester Németh Mária kezét és megszorította. és Fehér Pál csodál­ — Bemutatom Buonaparte tábornokot Fehér Pál, Mindszenthy Magda és Németh Mária (Foto Angelo) Éljen Bonaparte Napoleon! Berend, Antók, Fehér, Németh Mária, Mester Városi Színház: »Josephine császárnő« « (Foto László)

Next