Színházi Élet, 1937. április 18–24. (27. évfolyam, 17. szám)
1937-04-18 / 17. szám
A May Károly-regényekből tudjuk, hogy az indiánok csodálatos szimattal tudnak olvasni a nyomokból. Itt a filmstúdióban azonban zavarba jönnének. A földön titokzatos módon szétszórt krétajelek, keresztek, nagy T betűk, számok és főleg kisebb-nagyobb félkörök. Különösen ezek a félkörök érdekesek, mind párosával állnak egymás mellett. Gaál Béla, Eiben István és színészeik ilyen Indiánok. Egyetlen pillantással olvasnak a jelekből. A T jelek és keresztek a azt a helyet jelzik, ahol felvevőgép »Farkat«kocsijának a különböző jelenetek alatt meg kell állnia. A kis félkörökbe a színészek cipője kerül: ez jelzi számukra, hogy hol kell megállniok. számok a gép és a színészek közti távolságot jelzik az operatőr és segédei számára, mert a vándorló felvevőgépnél az élességet mindig át kell állítani. Szóval ez a sok krétajel tulajdonképpen a film földre írt térképe. Csak az a csodálatos benne, hogy a gyakorlott színészek, a legizgalmasabb jelenet alatt is, pontosan beletalálnak cipőjük orrával a félkörökbe, pedig egy ezredmásodpercre sem pillanthatnak közben a földre. A cipőjüknek, úgy látszik, nemcsak orra van, hanem szeme is. * A »Pesti mesét«, Vadnay László új filmjét forgatják. Turay Ida, Páger Antal, Mezey Mária, Békássy István, Dobos Annie a főszereplők. Egy elragadó Váci utcai kalapszalonban vagyunk. Vincze Márton tervezte. Olyan szép ez a szalon, hogy ki kellene vinni Párizsba, vagy a Fifth Avenuere. Három órán át csiszolták, forgatták és próbálták mindig újra a következő egyperces kis jelenetet: Páger (fején bogsapka, »Annie« felírással) kis asztalkán ül, kezében latin szótár. Művelődik. »Szeretem .. . szeretem . •.. szeretem« — mondja forrón, azután a magoló diák hangján, latinul: »Arno, amare, amavi, amatus...« Most ajtócsapódás hallatszik. Gaál Béla hatalmas rendezői tapsa jelzi Gaál Béla, Páger Antal, Békássy István, Dobos Annie és Turay Ida egyik jelenetét rendezi. Elől Eiben István és a felvevőgép árnyéka (Foto Pálházy)