Színházi Élet, 1937. május 16–22. (27. évfolyam, 21. szám)
1937-05-16 / 21. szám
? Margret: Hol a verbéna a fürdőviachet Sehol se találom! (Bejön a szobába.) Maria (meghökken): Madonna mia, elfelejtettem! (A balkon rácsához rohan, lekiált.) Pedro! Pedro! A verbénát a Condesanaik, gyorsan! Margot (mialatt Maria is bejön a szobába): E9 mondja: nem látta valahol azokat a Mechlin-csicsxkés selyemingeket ! Már feltúrtam érte minden fiókot, de nem találom. Maria (gondolataiba merül): A Mechlincsipkés Margot : Igen. Csak olyan kell neki, mert hogy ma jön meg a gróf úr ... Maria: Santa Maria, hát hol leheti Margot: Szaladjon, keresse... Maria: Si, si, Margot. (Elrohan balra. Szinte ugyanebben a pillanatban lép be a rr* terraszról Pedro és egy sekély fonott tálcán sokszínű verbénavirágot hoz. Fehér gyapotruhában van, a kezén fehér gyapotkesztyű. Mexikói inas.) Pedro: La verbena per la Condesa. Margot: Merci, Pedro. (Átveszi és bemegy vele a jobb ajtón. Onnan hallatszik a hangja.) Az ...verbéna, madarak. (Aztán visszajön és a távozó Pedro után szól.) Pedro, Pedro! A grófnő kérdezteti, hogy kiment-e a kocsi a gróf úrért. Pedro: Si. » Margot: Melyik sofőrrel! Pedro: El sobrestante, Felipe Gansales impulscy" (Ezalatt lép be a szobába a hallból Beatrize Ricardo, akit Pedro mély meghajlással fogad, aztán kimegy a szobából, balra.) , Beatrize nagyon szeretetreméltó, negyven év körüli, de harmincháromnak látszó spanyol típusú szépség, enyhe hajlammal a lomposságra. Világos, vékonyszövésű ruhája úgynevezett *vacsoraöltözék*-nek is alkalmas. Spanyol gráciával kezeli a legyezőjét. Az egész lényében van valami álmos nemtörődömség.) Beatrizet-Már felkelt! Margot: öltözik. Victoria (hangja): Margot! Margot: Megyeik! (Berohan a jobb ajtón, közben Beatrize-hoz.) Pardon, Madame. Beatrize (az ajtóhoz lép, kopog rajta): ^JgUjj g ! Victoria (hangja): Mindjárt, fiam. Beatrize: Bemehetek ! Maimai'(Mikor nem kap választ, (Kisvártatva.) vállat von, majd a belépő Ana felé fordul.) r Ana (Beatrize legfiatalabb gyermeke tizenhét éves. Enyhén és kellemesen barnabőrű, mint az anyja. Vékony anyagú, szigorú szabású fehér ruha van rajta. Dús haja két varkocsban lóg a vállára. Minden szavában és mozdulatában olyan mint egy polgári ruhás apáca). Mi az, hogy ma ilyen korán feltetszett öltözni! Talán... Henri már meg is jött! Beatrize: Nem. És elég kellemetlen, hogy épp ma jön. A mamával beszélni se lehet. Ana: Na igen. Meg lehet érteni. Ha valaki úgy szereti az urat, mint a nagymama. Beatrize: Pedig apad is rögtöm itt lesz. Ana: Ilyenkori Szieszta után? Csak nincs valami baj az ültetvényeiken! Vagy talán a kávémalomban... Beatrize: Sehol, hálistennek. Csak ő is... beszélni akar a nagyanyáddal. (A balról besiető Maria Annunziatahoz, aki remekbekészült fehérneműt hoz a karján.) Mi az, Maria! Maria: Que camisa iina per la Condesa. Beatrize: Na megvannak! Hálistenneik. Ana (mialatt Maria elhalad előtte és bemegy a jobb ajtón): Hát mama, ez bűn. Beatrize: Micsoda! Ana: Az ilyen ing. A kedves nővéreik azt mondják, hogy aki ilyet visel, azt a sátán kísérti. És el is kárhozik. Beatrize (mosolyog): Szegény nagyanyád. Pedig ő, ha csak lehet, ilyet visel. Felicia (hangja balról): Ana! Hol vagy! Ana: Itt vagyok. Idebenn. Beatrize: Te vagy az, Felicia! Gyere, kislányom, mutasd magad.Felicia balról jön. Tizenkilenc éves szőke, törékeny szépség. Világoskék könnyű ruha van rajta. A haja neki sincs rövidre vágva, de hajtűk simítják a fejére. Mindkét leány modern kultúrájú, de egyikben sincs nyoma se az új kultúrával rendszerint kapcsolatos új, szabadabb szellemnek. Beatrize vizsgálódó tekintete alatt lassan fordul meg maga körül,éget kedves és finom. Beatrize elégedetten jelenti neki): Jó. Nagyon Felicia (a lényéből első pillanatra kiáradó sztelid kedvességgel): Már megjött! ' Beatrize: Henri! Még nem. ' Felicia: Hát amikor mért kellett úgy sietni! Beatrize: Apád azt akarja, hogy az egész család együtt legyen, még mielőtt Henry megjön, hogy nyugodtan megbeszélhessünk a nagymamival... egyetmást... Felicia (a jelentős »egyetmás*-ra elpirul, zavartan): Mi az az ... egyetmást... ' Beatrize: Az. Kitaláltad. Vicente Alcantara: Egy félórán belül ő is itt lesz. Ana: Itt! A Nagymamánál! Felicia (piruló izgalommal): miért ő soha nem szokott . . Na de hát... idejönni . . . Beatrize: De ma idejön. A nagyanyád a családunk feje és úgy illik, hogy . . . tőle kérje meg a kezedet . . . (Mialatt magához öleli az izgalmában megnémult Feliciát.) Apáddal már beszélt. Ma délelőtt. Ana (Beatrizehoz): Nagy esküvő lesz! Beatrize: Azt hiszem. Ha rólatok van szó, nagyanyátok nagyon könnyelmű. Ana: Nem is könnyelmű. Akinek olyan sok pénze van, annak az semmi. Beatfrize: Mégse volt okvetlenül szükséges, hogy a párizsi Sacre Coeurben neveltessen bennetelket. Úgy hallom, jön! •"Victoria jobbról jön. "Magas, királynői megjelenésű, még ma is szép asszony. Szőkére festett haja a fodrászművészet remeke. Parancsoláshoz szokott de minden szavából kiérzik egy szépen élt élet humorral teli fölénye. Egy pillanattal se látszik idősebbnek ötvennél!'kicsit bolondos, de igen ízléses — természetesen francia — pongyola van rajta Megáll a szobájából levezető alsó Beretvás pasztilla fejfájás ellen 154