Színházi Élet, 1937. június 13–19. (27. évfolyam, 25. szám)
1937-06-13 / 25. szám
Hammeschmidt: Miért egyszerre?! Honnan tudja, hogy egyszerre?! Hátha már nagyon, régóta?! De tovább már nem tűröm ! Asztalos (ránéz): Tessék nekem egész nyugodtan megmondani, ha főnök úrnak valami kifogása van ellenem... Sipos (megint oldalba löki): Hallgasson ... Asztalos: Nem hallgatok!... !Napok óta kiabál velem a főnök úr, minden ok nélkül... Hammerschmidt: Micsoda? Minden ok nélkül? (Lecsap a pultra.) Olyan bizonyos benne, hogy nincs rá okom?! Asztalos: Igenis, olyam, bizonyos vagyok! Hammerschmidt (nézi a fiút, szünet, aztán): Egy főnöknek az ember nem felel vissza, hogy van énnekem elég dolgom és mindennel én törődjek?! Mi az, hogy elég dolog?! Hol van itt elég dolog?! Hogy óránként betéved egy vevő? és vesz nagy kínnal egy szappant vagy egy fogkefét, az a nagy dolog? Hogy egész héten vicceket mesélnek egymásnak az urak meg a hölgyek és megbeszélik a moziprogrammokat és szórakoztatják egymást, az az a nagy dolog? Ezért tartok én itt hat embert?! Ebből fizessem én a házbért meg az adókat, meg a villanyt, m meg a gázt, meg az önök fizetését, meg a... majd mit mondtam, hogy még micsodákat, ebből az üzletből, ebből a forgalomból, ebből i a »nagy dolog«-ból? És ha egyszer egy évben, karácsony előtt, egyszerre tíz ember vaj az üzletben, akkor az már nagy dolog?! Hát én megmondom az uraknak, hogy mi a nagy dolog! Hogy még itt állok és ordítok, hogy még nem húztam le a redőnyt, hogy még nem küldtem szanaszéti a hölgyeket meg az urakat, mint a szomszédaim, jobbra is, balra is, hanem töröm a fejemet, hogy mit lehetne csinálni — ez a nagy dolog! Hát én inkább lehetek ideges! Hallja, Asztalos »úr!« Sőt! Itt csak én lehetek ideges! Itt csak mesem van »elég dolgom!« (Bemegy az irodájába és úgy vágja be maga után az ajtót, hogy reng belé az egész üzlet.) (Csönd, igen nagy szünet.) Cseléd (jön az utca felől): Jó estét! Kiérek egy mosószappant! Asztalos: Már nem adunk kérem! Kiint van a tábla, hogy zárva* Cseléd: Ugyan ne csináljanak ilyen faxnikat, adjanak egy darab szappant... Asztalos: Hét óra elmúlt, már nincs szappan!... Cseléd : Ne izéljenek már ne, adjanak egy szappant, a Bleyer is nyitvam van, adjanak egy szappant, mindig csinálják ezeket a faxnikat, adjanak már ide egy szappant! Asztalos (dühvel): Nincs szappanni! Zárva! Alászolgája! Cseléd: Hallja, velem ne gorombáskodjon, aszondom magának!... Asztalos (kijön a pult mögül, megkapja a cselédet, hátul a kendőjénél és szó nélkül viszi az ajtóhoz). Bárándíté kozmetika Andrássy út 51. (Mussolini téren) Telefon : 12-04-43 Tartós szépttém. Mg_gť s, njromtefm nfa <) nemSImipMl. Jtafm chmwMté* mi Cseléd (közben be nem áll a szája): Na, megálljon, majd megmondom a naccságának, hogy micsoda disznóság van itten, ebbe a vacak üzletbe se gyürünk többet! ... (Kidobták.) Asztalos (visszamegy a pult mögé és rendet csinál, a pulton lévő árukat visszarakja a polcra). Sipos (cigarettát sodor): Mondtam magának, hogy hallgasson !... Asztalos: Dehogy hallgatok, kérem! Sipos: Most jobb? Hogy még jobban felbosszantotta? Asztalos: De mivel í bosszantottam, kiérem? Hát mit Csináltam én?! Sipos: Látja, hogy napok óta milyen ideges. Asztalos: És annak én igyam a lovit? Az ember dolgozik, mint egy ló, reggeltől estig! Az egész életemet itt töltöm az üzletben és akkor mindennek én vagyok az oka! Sípos: Van neki is elég baja. Mit tudja maga, mér ideges. Ilyenkor hagyni kell. Asztalos (kis csönd. Aztán egyszerre gyerekes izgalommal lecsapja a pultra a kezében lévő holmit: Kilenc év óta vagyok Itt! ... Hát mit csináltam én? Mondja meg nekem, hogy mit akar tőlem! Egy hét óta gyűlöl. Sipos: Ugyan! Asztalos: Egy hét óta nem tud rámnézni és mindennek én vagyok az oka!... Sipos: Mér? Velem nem kiabált tegnap? Ilyenkor hagyni kell. Mit tudja maga, mi baja van neki? Talán összeveszett a feleségével. Kádár: Honnan tudja? Sípos (ránéz): Én nem tudom, csak mondom, hogy talán... Honnan tudnám? ... Emigem1 nem érdekel... Kádár: Asztalos: Ki marad itt kirakatrendezésre? ! Nem tudom. Tessék a főnök urat megkérdezni... (felmegy a félemeletre.) Sipos: Kádár úr, itt marad? Kádár: Ha szükség van rám ... Sipos: Rátz kisasszony, marad? Rátz csinos, erősen szőke, kicsit túl mondani kiszolgáló kisasszonynak): Nekeim nem szólt senki. Sipos: Azt mondta a főnök úr, hogy ma éjjel muszáj megcsinálni a karácsonyi kirakatokat. Rátz: Nekem mozijegyem van. Sipos: Hova megy? Rátz (nevetve): Mér érdekli magát? Maga nem imozista. Mondja, Sipos, őszintén, mikor volt utoljára moziban? Sipos: Várjon csak. Azt hiszem, utoljára a Max Lindert láttam ... Nem is... Azt a dán színészt, aki mindig maharadzsákat játszott. Valami állatneve volt. Megvan! Gumiár! Azt hiszem Tomész! ... Rátz (nevet): Nem ismerem. Lehet, hogy akkor még nem is éltem? Sipos: Lehet, de nem valószínű. Most hiány éves? Rátz: Húsz. Molnár (idősebb lány, eddig némán számolt a kasszában, most a fogai között kiböki): Meg a rest! Rátz: Szólt valamit, Molnár? Molnár: Én? Azt sem tudom, miről beszélnek. Én számolok. /Tovább számol.)