Színházi Élet, 1937. június 13–19. (27. évfolyam, 25. szám)

1937-06-13 / 25. szám

Bajnok­i a kulisszák mögött írta: PATAKY KÁROLY Az idei kerékpáros szezonban Karaki (Beszkárt) hét versenyen indult, ötször került az első helyre és kétszer a máso­dikra. Ő a magyar kerékpárossport új csillaga. A legnagyobb idei hőstette az volt, amikor megnyerte az elveszettnek hitt osztrák-magyar kerékpáros viadalt a magyar csapatnak. Karaki igazán karakán fiú. Izmos. Szőkésbarna haja és mélyen fekvő kék szeme van. Markáns arcú, úgynevezett szerény, jó fiú. Azt mondják, h­ogy olyan szívós, mintha dupla tüdeje volna. Be­szélgetünk vele. Elmondja, hogy már gyermekkorában imádta a kerékpáro­zást. A kerékpárt meglátni és belesze­retni pillanat műve volt. Versenyző karrierjét Pestszenterzsébeten kezdte. Aztán belépett a MOVE Szent István Sportegyesületbe, majd innen került a Beszkárthoz. Dicséri a vezetőjét, Ősz Lajost, a Beszkárt kerékpáros szakosz­tályának intézőjét, akinek nagyon so­kat köszönhet. Beszélgetés k­özben kiderül, hogy Ka­raki Zoltán a Nemzeti Színház tagja. A műszaki személyzethez tartozik: díszle­tező. Nagyon szeretik őt a színház sport­barát művészei. Büszkék arra, hogy a Nemzeti Színháznak ilyen bajnoki kerék­párosa van. — Örülök annak, — mondja, — hogy megnyertem az év legnagyobb versenyét Budapest és Bécs között. Nagy teljesít­mény volt! Németh Antal igazgató úr a győzelemért külön megdicsért és juta­lomban részesített. Tessék elhinni, hoz­zájárult a győzelmemhez az is, hogy a művész urak bátorítottak, buzdítot­tak... Karaki egyik fődrukkere Jávor Pál és a felesége. Az osztrák-magyar kerékpá­ros verseny napján elébe mentek Kara­kinak Győrbe és ott frissítőkkel lát­ták el. Most elérzékenyedik egy kicsit, meg­hatottan mondja: — Lehotay Árpádot szeretem a legjob­ban, ő nyúlt először a hónom alá ... Aztán nevetve folytatja: — A színház nekem drukkol, ha ver­senyzek, viszonzásul én is drukkolok a színháznak a premiereken ... Megtudjuk, ha Lehotay színpadon van, akkor Karaki nem megy el a kulisszák mögül. — Hogy ennyiszer győzhettem — be­széli tovább — és dicsőséget szerezhet­tem a magyar sportnak, azért sokat köszönhetek Németh Antal igazgató úr­nak, Kis Dénes színpadmester úrnak és Haán Pál (csuda nagy Fradi-drukker) gazdasági főnöki úrnak. A kerékpáros Karaki most fölcsap kri­tikusnak: — Szeretem a Nemzeti Színházat, így mondja: — Nekünk közönségsikerre és irodal­mi sikerre van szükségünk. A táblás há­zak mutatják, hogy a közönség öröm­mel jár a Nemzeti Színházba. Az idén még jobban ment a színház, mint ta­valy. Nekem legtöbb dolgom a Faust­ban volt. De szívesen dolgoztam, rég láttam ilyen kitűnő előadást. A Pogány­tűz is nagyon tetszett. A Hamlet új ren­dezése is remek volt. Én előadás köz­ben nem megyek ki cigarettázni, bent­maradok és gyönyörködöm az előadás­ban. Végül újra a kerékpározásról beszél: — Még sokat kell fejlődnöm. Nagy feladatokat szeretnék megoldani. Ki Karaki Zoltán, az osztrák—magyar mérkőzés hőse (Pálházy foto)

Next