Színházi Élet, 1937. július 11–17. (27. évfolyam, 29. szám)
1937-07-11 / 29. szám
Filmforgatási örömök írta: Ne tessék csodálkozni, ilyenek is vannak. Persze, hogy bosszúság, düh, idegesség, méreg az több van. Ismeretes annak a kedves öreg magyar filmgyártó úrtnak a Qdszólása, aki, mikor végigkalauzolta a filmgyár igazgatója a pompás új műtermeken és egyéb helyiségeken, arra a kérdésre: Na, hogy tetszik az egészï — azt felelte: Szép, nagyon szép, de valami mégis hiányzik. — Micsodát — kértdk ijedten az igazgató. — Egy félreeső, intim kis sarok, ahol filmgyártó leülhetne és kisírhatná magát — mondta rezignáltan az öreg úr. Ez így is van és mégis állítom, hogy a film forgatásának igazi örömei is vannak. A producer sírjon, az író a dolog kellemetességeiről írjon. Pár hete készült el a Férfi mind őrült című filmvígjáték, melyhez — azonkívül, hogy Török Rezsővel együtt írtam a forgatóa könyvét — még az a közöm is van, hogy feleségem gyártotta a filmet. Ez utóbbi minőségemben csináltam végig a film elkészülésének minden fázisát és így éltem át a következő derűs pillanatokat. Mik is voltak ezek? Elsősorban, hogy a film forgatásának hét hete alatt a gyárral szomszédos étteremben minden áldott nap ebédre töltött káposztát ehettem. Ebben a mennyei élvezetemben sem a színészetem, sem hitvesem enyhe élcelődéseitől nem zavartattam magam. Ha Páger nem kap Maggi-mérgezést, akkor engem se kell félteni. Ugyanis Páger belemaggizik az üres levesestányérba, a telibe, a húsba, a főzelékba, sőt titokban még a feketéjébe is és még sincs semmi baja! Egy kis baja mégis volt a film alatt. De az más természetű. A férfi mind őrült Grand Hoteljének londínerét játssza. Egy kedves, minden lében kanál, jószívű, mafla embert, aki folyton jót akar, de mindig csak bajt csinál. Remek maszkját egy sündisiznófrizurás paróka koronázta be, amit perrsze ebédszünetekben se vetett le. Egyszer megikért, hogy vigyem ki a karosszériásunkhoz, ahol a kocsija már egy hónapja áll javítás alatt. Kivittem persze, úgy londinerruhában és maszkban jött, a saját édesanyja se ismert volna rá. Nagy és indokolt muniba kezdett a karosszériaműhelyben. A jelenetnek sajnos csak a végét láttam, azt, amikor két tagbaszakadt munkás kilódította az utcára a szemtelen, hülye londinert, aki részeg és valami saját kocsiját merészelte követelni a műhelyen«! Én mentettem meg Págert. Jót röhögtünk az eseten. Az se volt épp utolsó dolog, mikor Jávor Paliról a cigányos, mulatós jelenet készült és Pali a szerephez tartozó két üveg pezsgőtől olyan parázs spiccet kapott, hogy a halálos verejték gyön-VITÉZ MIKLÓS Lázár Mária «a Jávor Pál JEBfti mip őrüli ^t című filgflop^jflyflS Há