Színházi Élet, 1937. július 18–24. (27. évfolyam, 30. szám)

1937-07-18 / 30. szám

KEREKES : Az én lányomat nem lehet elrontani ! . . . Egy komoly nő, egy kialakult egyéniség ! . . . Jövőre érettségizik, öt év múlva jogi doktor lesz ! . . . KEREK­ES NÉ : Fia addig, Isten őrizz, n­em menne férjhez ! KER­EK­ES : Hogy-hogy férjhez?... Pont azért fog az én lányom érettségizni, meg egye­temre járni, hogy a végén jöjjön valam­i fiatal­ember . . . K­ER­EK­ES NÉ !­iai ágya szélén ül): Hát persze, hogy azért 1 . . . Hát mit gondolsz te, mert jár egy lány egyetemre? . . . Mert ha otthon ülne és arra várna, hogy valaki fele­ségül vegye, akkor nőtlen ember nem merne a közelébe menni . . De ha az a lárty egye­temre jár, gondolja az a nőtlen ember, ez egy dolgozó, független nő akar lenni, itt nem lehet semmi baj ! . . . (Simogatja Teri haját.) És akkor az én Terikém úgy hozzámegy a gyanút­lan nőtlenhez, mint a pinty ! . . . TER­I (nevet) : Szegény, észre se veszi ! . . . KEREKES : Na ! Hát bennem már megint egy világ omlott össze I . . . . Szóval az én komoly, tiszta jeles lányom nem jogtudós akar lenni, hanem­ egyszerűen férjhez akar menni, mint egy varrólány ... És én még a napokban azt álmodtam, hogy ő lesz a Kúria első női elnöke ! . . . Na szép ! . . . Hát vegye tudomásul Kerekes Teréz kisasszony, hogy nagyon kiábrándultam kegyedből!.... TERI : Ezt nem mondod komolyan, Tóni ! KEREKES : Hagyjuk kedves Kerekes, hagy­juk ! KEREKESNÉ : Mondd, nem fogsz te el­késni a hivatalból? KEREKES (órát nézi) : Nem tudtál előbb szólni ! Folyton jár a szád ! Hát ezt a doktort, sajnos, nem tudom megvárni ! . . . Amint elment, hívjatok fel telefonon, hogy mit mondott ! . . . . (Megcsókolja Terit.) Szervusz, öcsém !. . . (Megcsókolja Kerekesnél.) Szervusz bátyám ! . . . KEREKESNÉ : Hagyjál itt pénzt az orvos­nak ! KEREKES: Itt hagyok 10 pengőt. Két darabba adom. Meglátod, hogy néz ki, hátha a fele is elég. (El.) KEREKESNÉ : Na !.. . Most már rögtön itt lesz ! . . . (Körülnéz a szobában­) Ennek a Marinak nem jutna eszébe, kivinni a tálcát ! (Fölveszi, kisiet.) TERI (utána kiáll)­: A kis tükrömet légy szíves, anyuka ! . . . Ott van az asztalon a latin-magyar szótárban ! ... És ott lesz valahol a zsebfésűm is . . . KEREKESNÉ (siet vissza) • Adom, drágám! .. (Keres az asztalon.) Itt van . . . (Odaadja Teri­nek.) Ez az ágy is hogy néz ki !.. . (Rendezgeti a takarót.) Hogy érzed magad, drágám? TERI : Egyre jobban . . . Csak az fáj, hogy ma már semmiesetre sem mehetek iskolába... (Fésülködik.) MARI (lihegve berohan): Itt a tanár úr! TERI (rémülten) : Micsoda tanár? MARI : Az orvos ! A szomszéd házból ! Tahi Károly, egyetemi tanár ! . . . KEREKESNÉ: Szent Isten, tanár! Leg­lább húsz pengő. (Kifelé.) Jó reggelt kívánok. TAHI (belép. Nagyon elegáns, komoly úr. Enyhén szürkülő haj, 35 és 40 év között. Kéz­fogás­ : Tahi. KEREKESNÉ : Nagyon örvendek . . . Ké­rem, ne haragudjon, hogy ilyen korán reggel... TAHI : Nem történt semmi, én már éppen indultam a klinikára. (Leveri a felöltőjét.) Tu­lajdonképpen nem is lenne már időm ilyen beteglátogatásra . . . (Mosoly.) De a szobalány olyan rémülten rohant be hozzám . . . Hol a beteg? KEREKESNÉ (Terire mutat) : A lányom, TERI (felül az­ ágyban, illedelmes mosoly) : Kerekes Teréz. TAHI : Jó reggelt. (Az ágyhoz lép.) Azt már így futtában meg lehet állapítani, hogy a dolog nem életveszélyes ! KEREKESNÉ : Láza van, kérem. (Nyújtja a hőmérőt.) TAHI (átveszi a hőmérőt, csont­keretes pápa­szemet lesz fel, megnézi) : Harminchét kilenc. (Kicsit dühös.) KEREKESNÉ: Háziorvosuk nincs? Hála Istennek, nincs rá szükségünk. És gondoltuk, a tanár úr itt lakik a szomszéd házban ... És meg voltunk ijedve... olyan hirtelen jött ! . . . TAHI : Mert én, sajnos, túlságosan el vagyok foglalva. TERI: Jaj. TAHI (megfogja Teri pulzusát) : Fájdalmai vannak? TERI (zavartan) : Igen... azaz tulajdon­képpen . . . (Hirtelen.) menj ki egy kicsit ! . . . Anyukám, légy szíves. KEREKESNÉ : Mért, szivecském? TERI : Csak amíg a tanár úr megvizsgál... KEREKESNÉ : Nekem nem lehet bent maradnom a vizsgálatnál? TAHI: Kérem, éntőlem nyugodtan! TERI (türelmetlenül nyafogva) : Anyuka kérlek . . . légy szíves ! KEREKESNÉ : Jó, jó . . . (Tahihoz.) Nem szokott ilyen szeszélyes lenni ! . . . talán most a láztól ! . . (Terihez.) Aztán majd szóljál !... (Kimegy.) TERI (gyorsan, halkan) : Kérem tanár úr... én be akarom vallani . . . hiszen ha megvizs­gálna, úgyis rájönne . . . ínyenc legyen „Híreset vegyen ! a zamatos, üdítő barack-cukorka Egger gyártmány I

Next