Színházi Élet, 1937. szeptember 12–18. (27. évfolyam, 38. szám)
1937-09-12 / 38. szám
góírás előtt. Most aztán ezt tangják a világ minden nyelvén. Egyébként ia Bárcziak nem rokonok, csak a nevük hasonlít egy kicsit ők maguk egyáltalában nem hasonlítanak egymásra. Szerencsére a Kató a szebbik kettőjük közül. Megkérdezem tőle, ki a kedvenc írója, de, sajnos, szerénységem nem engedi, hogy az író nevét kiírjam. Különben mégis kiírom: Zilahy Lajos. És Erdős Renéet is nagyon szereti. Minden könyvét olvasta. Egyébként őt is Balogh Béla fedezte fel. Megkérdeztem tőle, milyen érzés felfedezve lenni, kijelentette, hogy nagyon boldog, mert eddig csak nézte a magyar filmeket, minden magyar filmet megnézett egyszer, ez lesz az első, amit legalább ötször fog végigélvezni. Korner Mihály, a producer, nevetve mondja: — Tulajdonképpen Urayt is a Balogh Béla fedezte fel. Ezzel kitűnő művésszel eddig mindig gonosz embereket játszattak a filmen, ez az első szerepe, ahol ő a happy end. Még csak egyet szeretnék leszögezni. A Sjutyi okos, kedves, tehetséges, tündéri gyermek. Mégis a szőke Bárczy Kató, bár tizenkét évvel öregebb nála, nekem jobban tetszett. Vannak nők, akiknél a kor nem számít. Lontay István, Homonnay Rezső, Uray Tivadar és Bornemisza Éva a film egyik jelenetében Kabos Gyulát, — a »300.000 pengő az utcán« szenvedő hősét — előállítja Kelemen Lajos (Kárpát film — Manninger fotók)