Színházi Élet, 1937. november 7–13. (27. évfolyam, 46. szám)
1937-11-07 / 46. szám
kis sziget olyan szívetütően mosolygó, mintha a börtön folyosóján a szépasszony elhullatja a rózsáját. A rengeteg levél között észrevettem a Budapesti Korcsolyázó Egylet üdvözletét. Hát ennek mi köze van a C-vitaminhoz? A vitaminhoz semmi, de annál több köze van Szent-Györgyi professzor úrhoz. Kiderült, hogy a tudós többszörösen díjat nyert a korcsolyaversenyeken. Azonkívül sí- és teniszbajnok. És természetesen kitűnő táncos. A közvélemény egyhangú megállapítása, hogy a felesége Szeged legbájosabb nője és van egy tündérszép leánya, aki Zürichben szorosan az apja nyomán lépked a tudományban, íme, egy szobatudós portréja. A minap egy este szalmaözvegy volt, bement egy kis szegedi kávéházba, amelyben a sakkozók szoktak tanyázni. Szólott a főpincérnek, hogy nem tudna-e szerezni neki egy jól játsszó sakkpartnert. A főpincér a sakkegylet elnökéhez fordult. Az elnök megismerte a tanár urat és tiszteletteljes buzgalommal sietett hozzá. Jelentette neki, hogy van itt egy kitűnő sakkozó, az öreg Konrád bácsi, a versenyeiken mindig ő szokta a díjakat megnyerni.— Ez kell nekem! — mondta a tanár úr lelkesedve. Az elnök úr akadozva- röstelkedve elmondta, hogy a Konrád bácsi nagyon szegény ember és csak pénzbe hajlandó játszani. A tanár úr erre még jobban lelkesedett: — Hisz ez nagyszerű, így én jól fogok szórakozni, ő pedig nyerni fog. Két legyet egy csapásra! Az elnök odaintette Konrádi bácsit. Az öreg mogorván nézett végig a pasasán. Hát bizony, esős idő volt, a tanár úr malaclopó köpenyegének ! WAnii»! ti« 1j 4 »! |,| g J jL VMMMlinlH * : tHillistt' Szentgyörgyi a teniszpályán . . . a laboratóriumban (Liebmann fotók)