Színházi Élet, 1937. november 7–13. (27. évfolyam, 46. szám)

1937-11-07 / 46. szám

kis sziget olyan szívetütően mo­solygó, mintha a börtön folyosóján a szépasszony elhullatja a rózsáját. A rengeteg levél között észrevettem a Budapesti Korcsolyázó Egylet üd­vözletét. Hát ennek mi köze van a C-vitaminhoz? A vitaminhoz semmi, de annál több köze van Szent-Györ­gyi professzor úrhoz. Kiderült, hogy a tudós többszörösen díjat nyert a korcsolyaversenyeken. Azonkívül sí- és teniszbajnok. És természetesen kitűnő táncos. A közvélemény egy­hangú megállapítása, hogy a fele­sége Szeged legbájosabb nője és van egy tündérszép leánya, aki Zürich­ben szorosan az apja nyomán lépked a tudományban, íme, egy szobatudós portréja. A minap egy este szalmaözvegy volt, be­ment egy kis szegedi kávé­házba, amelyben a sakkozók szoktak tanyázni. Szólott a főpincérnek, hogy nem tudna-e szerezni neki egy jól játsszó sakkpartnert. A főpincér a sakkegylet elnökéhez fordult. Az elnök megismerte a tanár urat és tiszteletteljes buzgalommal sietett hozzá. Jelentette neki, hogy van itt egy kitűnő sakkozó, az öreg Konrád bácsi, a versenyeiken mindig ő szokta a díjakat megnyerni.­­— Ez kell nekem! — mondta a ta­nár úr lelkesedve. Az elnök úr akadozva- röstelkedve elmondta, hogy a Konrád bácsi na­gyon szegény ember és csak pénzbe hajlandó játszani. A tanár úr erre még jobban lelkesedett: — Hisz ez nagyszerű, így én jól fo­gok szórakozni, ő pedig nyerni fog. Két legyet egy csapásra! Az elnök odaintette Konrádi bácsit. Az öreg mogorván nézett végig a pasasán. Hát bizony, esős idő volt, a tanár úr malaclopó köpenyegének ! WAnii»! ti« 1j 4 »! |,| g J jL VMMMlin­l­H * : tHillistt' Szentgyörgyi a teniszpályán . . . a laboratóriumban (Liebmann fotók)

Next