Színházi Élet, 1937. november 21–27. (27. évfolyam, 48. szám)

1937-11-21 / 48. szám

zót (Bárczy Kató). De démona és kínzója nem tágít, ügyefogyott Péterünk pedig ge báb a kezében. gyön­ Vá­lásra akarják kénysze­ríteni Magdát, ám ez minden körmönfont kínzás, éjszakai ének­lés, kedvenc kutyájá­nak feketére mázolása, ruhájának lása ellenére, összevagda­nem en­ged. Mire végül mégis beadja a derekát, Péter — hogyan is lehetne máskép — lenül szerelmes menthetet­len­ be­léje, ő­szintén, tehát happy end, a kutya se sajnálja. Apját, Ihász Lajost, többen, mert együtt kell maradnia a modern megórá­val. Bárczy Kató feltűnően csinos és feltűnően fiatal, ami sohasem árt nőnél, legalább is ezt hangoztat­ják idősebb nőrokonaim. Verebes Emmy élethűen adja nem túl ro­konszenves szerepét s a többiek is megfelelnek. Sok komikus helyzet adódik a darab folyamán, bő alkalom akad a nevetésre, úgyhogy A ze­ne is jó hangzású, probléma nincs, fejünket egy pillanatra sem­ kell törnünk. A mai világban ilyen pihentető atmoszféra sem kutya. Bosszúból nem válok. Kató és Ihász Lajos Színház: Szerelemről szó sincs (Angalo foto) PÉTER: Megszerzem a diszpenzációt. Bárczy Kató és Kertész Dezső Royal Színház: Szerelemről szó sincs (Foto Angelo)

Next