Színházi Élet, 1937. december 26–1938. január 1. (28. évfolyam, 1. szám)
1937-12-26 / 1. szám
EGY LÁM ELINDUL ! írta: SZITNYAI ZOLTÁN Azzal a vallomással kell kezdenem, hogy nem láttam Zilahy Lajos »Úrilány« című darabját. Ezt kevesen mondhatják el magukról, a színházi kultúrának Budapesttől a nyugatig terjedő nemzetközi vonalán. Én e nagysikerű vígjátéktól befolyásolatlanul ültem le a mozi nézőterére. Nem fogom felfedezni azt, ami a darabból hiányzott és nem fogom újból átélni, amit már abban láttam. Csak átélni fogom, most először, az első élmény nagy örömével és ízével és ezért talán hinnem szabad, hogy amit bennem váltott ki a darab, az egyben helyes és igaz mértéke a hatásnak. A hatás nálam az volt, hogy előbb egy könnycsepp került a szememre, aztán egy mosoly csatlakozott hozzá és megmaradtak együtt, rab alatt. Az életben, végig az egész damint a művészetben az igazat és kellemeset szeretem, az utóbbi alatt a művész világos, tiszta, modorosság nélküli céltudatosságát értve és Zilahy új filmjét nagyon megszerettem, mert igaz is és kellemes is. Kissé megborzongtam (mint már mondtam nem ismerem a darabot, melyből a film készült) amikor Rózsahegyi ingujjra vetkőzve vasal egy rossz nadrágot, mintha kis kültelki szabó lenne, aztán először villant fel bennem a kíváncsiság és a mosoly, amikor ezt a kis szabónak hitt, tönkrement vállalati igazgatót méltóságos úrnak szólítja a házmester. Szörényi Éva is a múltja alásüllyedt úrilány tragikus szomorúságával érkezik, aztán vele is megjelenik a mosoly, az ötlet, vidámság és ott csillog, világít ennek a pompás filmnek utolsó jelenetéig. Az ember tágra nyitja a szemét, hogy nézze, élvezze ezt a lüktető, csapongó, szívünkig érkezően szórakoztató játékot és önkéntelenül az író, színész iránti hálával, lehunyja azt a lelki szemét, mely megszokta, hogy sötét dolgokat lásson és sötéten lássa azokat az életben. Úgy van, ahogy Zilahy láttatja velünk, az emberek csupán gondjaik mélységében rosszak s a Págerben testet öltött földbirtokos fiú szeretetreméltó könnyelműségét is a tisztán és erősen szerető nő kellő pillanatban való megérkezése választja el a dolgozó és teremtő ember másik arcától. Kitűnő keverése az élet színeinek ez a Családi kártyacsata az »Egy lány elindul« című filmben. Szörényi Éva, Gózon Gyula, Csortos Gyula, Páger Antal, Rózsahegyi Kálmán és Vízvári Mariska (Művészfilm — Manminger foto)