Színházi Élet, 1937. december 26–1938. január 1. (28. évfolyam, 1. szám)

1937-12-26 / 1. szám

EGY LÁM ELINDUL ! írta: SZITNYAI ZOLTÁN Azzal a vallomással kell kezdenem, hogy nem láttam Zilahy Lajos »Úrilány« című darabját. Ezt kevesen mondhatják el magukról, a színházi kultúrának Bu­dapesttől a nyugatig terjedő nemzetközi vonalán. Én e nagysikerű vígjátéktól befolyásolatlanul ültem le a mozi néző­terére. Nem fogom felfedezni azt, ami a darabból hiányzott és nem fogom újból átélni, amit már abban láttam. Csak át­élni fogom, most először, az első élmény nagy örömével és ízével és ezért talán hinnem szabad, hogy amit benn­em vál­tott ki a darab, az egyben helyes és igaz mértéke a hatásnak. A hatás nálam az volt, hogy előbb egy könnycsepp került a szememre, az­tán egy mosoly csatlakozott hozzá és megmaradtak együtt, rab alatt. Az életben, végig az egész da­mint a művészet­ben az igazat és kellemeset szeretem, az­­ utóbbi alatt a művész világos, tiszta, modorosság nélküli céltudatosságát értve és Zilahy új filmjét nagyon megszeret­tem, mert igaz is és kellemes is. Kissé megborzongtam (mint már mondtam nem ismerem a­ darabot, mely­ből a film készült) amikor Rózsahegyi ingujjra vetkőzve vasal egy rossz nad­rágot, mintha kis kültelki szabó lenne, aztán először villant fel bennem a kí­váncsiság és a mosoly, amikor ezt a kis szabónak hitt, tönkrement vállalati igaz­gatót méltóságos úrnak szólítja­­ a házmester. Szörényi Éva is a múltja alá­süllyedt úrilány tragikus szomorúságá­val érkezik, aztán vele is megjelenik a mosoly, az ötlet, vidámság és ott csil­log, világít ennek a pompás filmnek utolsó jelenetéig. Az ember tágra nyitja a szemét, hogy nézze, élvezze ezt a lüktető, csa­pongó, szívünkig érkezően szórakoztató játékot és önkéntelenül az író, színész iránti hálával, lehunyja azt a lelki sze­mét, mely megszokta, hogy sötét dolgo­kat­ lásson és sötéten lássa azokat az életben. Úgy van, ahogy Zilahy láttatja velünk, az emberek csupán gondjaik mélységében rosszak s a Págerben testet öltött földbirtokos fiú szeretetreméltó könnyelműségét is a tisztán és erősen szerető nő kellő pillanatban való megér­kezése választja el a dolgozó és teremtő ember másik arcától. Kitűnő keverése az élet színeinek ez a Családi kártyacsata az »Egy lány elindul« című filmben. Szörényi Éva, Gózon Gyula, Csortos Gyula, Páger Antal, Rózsahegyi Kálmán és Vízvári Mariska (Művész­film — Manminger foto)

Next