Színházi Élet, 1938. január 2–8. (28. évfolyam, 2. szám)

1938-01-02 / 2. szám

jobban, amit mondani szeretnék. Utóvégre Ka­zinczy nyelvújítása sem találkozott helyesléssel, de kezdetben kitartott és sok esetben ai,st­"' Miért w 1 xbellet, idővel i nyer. Végül . not least, ellenezzünk meg az est hősnőjéről, aki Greta Garbos frizurájá­ban és tündérinél tün­déribb ruháiban olyan szívsimogatóan énekel, mint tízezer holdfény­től, tavasztól és lemtől megbolondult szere­tü­ lemüle. Sokszor még a ruhákat se néztem, csak lehunytam a szememet, úgy hallgattam. (Azért persze, mint kritikus és főképp, mint nő, bámu­­lattal adóztam a zulu .Füstfelhő csupán az életünk ... Az a mi végzetünk,­­amit a sorsunk ír elő ...« Alpár Gitta Művész Színház: »Antoinette« (Foto Angelo) ANTOINETTE: Én most in­den szerelmes nőt mi értek­, talán azért, mert is szerelmes vártok Alpár Gitta és Egry Mát Művész Színház: Antoinette • (Foto Ange

Next