Színházi Élet, 1938. január 2–8. (28. évfolyam, 2. szám)
1938-01-02 / 2. szám
Kedves Colette! Olvastam a Pierre Lagardenak adott interjúját és ezért veszem most a bátorságot, hogy én, egy kis nemzet kis írónője a franciák nagy Colette-jének ezt a levelet megírjam. Az interjú nagyon szép volt, az a bizonyos szép interjú, amitől egész életemen keresztül mindig borsózott a hátam, s amitől csak úgy tudtam menekülni, ha a kérdést is, a feleletet is, az első betűtől az utolsóig magam, írtam meg. Persze ez ritkán sikerült! A riporterek ragaszkodnak ahhoz, hogy ők írjanak, jobban tudván, mitől döglik a légy, vagyis: mi kell a közönségnek. Ebből az interjúból megtudtam, hogy az ön macskáját Soucinak hívják. Kitűnő és találó név, ha egy írónő macskájáról van szó. Megtudtam, hogy egy kis csengőt visel a nyakán, amellyel folyton csenget. Ez is nagyon szép. Megtudtam azt is, hogy hogyan, milyen pozitúrában ír egy francia írónő. Tehát, egy alacsony díványon fekve, párnák között, a felhúzott térdén egy főtáblával, amelyen kékszínű papirosívek fekszenek, s amelyeken fürgén siklik a töltőtoll. S ami a fő, prémes szegélyű pongyolában, mely alól, s a prémek közül néha fesztelenül villannak ki meztelen lábai »de ses ongles rouges.« Hát ez is fontos, mert hiszen, mint maga mondja, ahhoz, hogy írjon, feltétlenül szükséges, hogy lábai meztelenek legyenek. Csak ennyi? — gondolom magamban. — Nem is sok! Kedves Colette, én mindezekért nem irigylem önt. Sem a macskáért, mert egész életemben kutyamániákus lévén, mindig utáltam ezeket a hamis dögöket. Ahhoz pedig, hogy mi magyar írók, mezítláb írjunk, igazán nem kell sok. Ezek mind olyan apró külsőségek, amiket tudunk nélkülözni, vagy meg tudunk szerezni magunknak. Más az, amiért én irigylem önt. Az, hogy mikor az újságíró azt kérdezte öntől : »Qu'aimez vous faire ?« ön azt felelte rá: »Tout, sauf écrire.« Szóval mindent szeret, csak írni nem ! Ezért a vallomásért, látja, ezért irigylem Önt! Hiszen ismerem életét! Tudom, hogy csinált már mást is, sokfélét. Fiatalkorában énekesnő volt. Kisebb színpadokon énekelt. Hogy milyen sikerrel, nem tudom. Mindenesetre kikötött az irodalomban és itt aztán naggyá lett. Mégis, pár évvel ezelőtt bejárta a francia lapokat a hír, hogy ön kedves Colette, kozmetikai intézetet nyitott és ezzel colette*