Színházi Élet, 1938. január 30–február 5. (28. évfolyam, 6. szám)

1938-01-30 / 6. szám

engedett orvosi illemtannak rán vannak. Korda tanár, aki már a hazá­időközben ráeszmélt, hogy Agnes, akit feleségül vett, ám méltó hozzá és Irén felé for­dul, rémülve látja, hogy régi fegyver, társa: örvény szélén, áll. Utolsó pillanat­ban nyújt feléje segítő kezet, amikor a hullámok már majdnem összecsapnak fölötte. Róbert ellopta Irén íróasztalé­ról bizalmas orvosi jegyzeteit és zsa­rolni próbálja ezekkel a kényes nőgyó­gyászati részletekkel az orvoskisasszony betegeit. Rajtaveszt és ezzel véglegesen felnyílnak hatja magát. Irén szemei. Többé nem áltat-Nem a szerelem, hanem egyedül az érdek kötötte hozzá a férfit. Szomorú és megalázó tudat, a legször­nyűbb, ami nőt érhet. Erős, drámai je­lenetben zokogja el barátnőjének (Árpád Margitnak) mindazt, amit nő még a nő­nek sem mondhat el pirulás nélkül, sze­relmének legmeghittebb, leg­féltve őr­zött­ebb, szomorú kis részleteit. Aztán . . . aztán megy és dolgozik tovább. Mert­­ számára egyéb már nem maradt. Két egymáshoz illő, erős egyéniség története, aki elmegy egymás Hogy miért, azt csak Puck tudná mellette meg­magyarázni, a viháncoló nevelésű go­noszkodó szellem, aki nap,nap után m­ég­ BODORINE: Hát ti odáig vetemedtetek, nagy magándetektívvel figyeltettétek? Belegnvy Margit, Vízvári Mariska és Ajtay Andor (Foto Angelo, Vízvári Mariska, Tom­án Klári, Básth­y Lajos NAGY VERA: Most harmadszor alázott meg. Pesti Színház: A rossz asszony (Fotó László) 15

Next