Színházi Élet, 1938. február 13–19. (28. évfolyam, 8. szám)

1938-02-13 / 8. szám

Zolii Igent Vallásost Sokat jár templom­bat Ágnes: Neim jár a sokat, csak nagy ünne­pen. Nincs ideje arra. Zoli: Hát akkor miért mondta, hogy istenes embert Ágnes: Mivelhogy Istennek tetsző életet él. Nem iszik, nem dohányos. Még soha meg nem ütött... (Kis­­ Áhítattal.) szünet.) Meglássa, haza­hozza a bérit is hiány nél­kül. Zoli: Aztán akkor mi lesz? Ágnes: Mikori Zoli: Ha ha­zajön. Ágnes: Akkor megvesszük Mátyusnétól a házát, meg a kis földjét. Mivelhogy ő átal mén a szomszéd­ faluba a fiához, aki a Csupros Mártony lányát vette el, a Csup­ros Julit, hiszen tárgyalt... Zoli: Én ne tudnám !... Ágnes: Aki most Szent Istványkor két éve majd ho­gy bele nem futt a fotóba. Mé­g az volt a szerencséje, hogy ott dolgoztak az aratók, aztán az egyik, a Keszeg András utánaugrott, oszt kihúzta ... Zoli: Híres eset volt. Egész Pest erről beszélt­... Ágnes: Akkorra már odaértek a többiek is, oszt megforgatták a Julit feji­től le­felé, oszt nyomták a hasából a sok vizet, a meg okádott, ahogy a száján kifért... Zoli: De szép lehetett!... Ágnes: Akkor szeretett bele a Mátyus Laci... Zoli: Nem is csodálom... legjobb alka­lom ... Ágnes: Még abban az évben megvolt a kézfogó is ... Zoli: Kérem gratulációmat az ifjú pár­nak átadni, még nem volt alkalmam ... Ágnes: Hát most már tudja, hogy miért adja el a házát, meg a fődjét Mátyusné, mivelhogy átmegy a szomszéd faluba a fiához, aiki a Csupros Mártont... Zoli (közbevág): Hallja, El ne mondja mégegyszer!... Ágnes: ... s emiatt eladja... Zoli: Tudom ! ... Ezt már hallottam!... Aztán lesz e annyi pénze Esványnak. Ágnes: Neki nem, de velem együtt igen. Zoli: Magának van pénze. Ágnes: Nekeim van egy kevés. (Gyana­kodva.) De nem adom kamatra, már kérte a sánta Stern is! Zoli: Ne féljen, nem kell a maga pénze. (Más hangon.) Aztán mondja, honnan van egy ilyen árva lánynak pénzet Ágnes: Hát onnan, hogy szólálok. Már 10 éve szógálok, oszt összegyüjtögettem a bérem. Zoli (maga elé): Fantasztikus... hát ilyen is van. (fi­lmet.) Aztán mondja csak: e­l­ég lesz a kettőjük pénze a házhozt Ágnes: Hát majdnem, hogy... Zoli: Mi az, valami hiányzik? Á­gnes: Hát igen ... Zoli: Mennyi! Á­gn­es: Sok. Zoli: Mécris ... Ágnes: Tizennégy pengő. Mer az úgy Maiatint, ez még­ nem volt! Estélyi ruhák, belépők kölcsön. Bundák, kosztü­mök, ruhák eladók. Rádainé, Eötvös­ u. 30. II. 14. van, hogy a Mátyásnénak való pénz, aki átmegy a fiához, a szomszéd faluba... Zoli (félbeszakítja): nak már ismerem... Ezt a részét a dobog-Ágnes: Szóval, az a pénz már megvóna, csak a jegyzőnek is kell fizetni. Zoli: Persze, az átírásért. Ágnes: Éppen, hogy azért. Az úr hon­nan tudja. Zoli: Kitaláltam. Aztán, ha meg lesz a 14 pengő, akkor mi lesz. Ágnes (könnybe lábad a szeme): Akkor egyb­ekelü­nk ásvánnyal. Karácsony első napján úrvacsorát veszünk, másnapján esküszünk, beköltözünk a házba, a mi há­zánkba ... Csodát fog tenni az, aki egy ilyen árvának anyja és apja ... Zoli (teljesen a jelenet hatása alatt): Jaj, de édes ... hát nézze csak... hogy is hívják magátt... Ágnes: Ágnes. Zoli: Szóval Ágnes... én odaadom... én magának adom­ azt a hiányzó 14 pen­gőt ... (Pénzt vesz elő.) Ágnes (feláll, elhúzódik): Mért akar az úr nekem pénzt adnit... Géza (távol­ól kiált): Hol vagy Zolit! Zoli (Ágneshez): Nézze, m­a szamárkodjé­k, nekem e­z nem számít, gánnak, melg ki apja más, ha nem adom ma­egy másik lány, akinél maga százszor többet ér. Magát ez a­ pár pengő egy tiszta, szép élethez se­gíti, annak legfeljebb két pár selyem­harisnyára jó ... na tegye már el­­.. (A markába nyomja a pénzt és a jótett elé­gedett vidámságával visszakiált Gézának.) Jövök már, Géza. (Ismét Ágneshez.) Na­gyon sok szerencsét... és várjon türelem­mel ásványra, karácsonyra biztosam meg­jön! (El.) Ágnes: Köszönöm alásan. Isten áldja meg... (Ahogy a fiú elment, rögtön más lesz az arca. A pénzt könnyedén a blúzába csúsztatja.) Artistaügynö­k: Nat... Mennyit vágtáit Agnes fonottan­: Kis üzlet. Tizennégyes. Artistaügynök: Gyerünk a % kar. Ide a csörgőt, a, papiros a tied. Ki volt a palit Ágnes: Egy... sötét, pesti vagány ..­(Kinn autótiülkölés. ) Artistaügynök: Üj amit akár jött új pa­likkal, gyerünk Cinka melózni, ebből nem élünk meg, gyerünk, gyerünk! ... Ágnes: Megyek mán. (Útközben.) Ismét parasztot, kell adni! Artistaügynök : Naná, lokáil tyúkot... Ágnes (hangja kintről) Kézit csókolom... Tessen megengedni, hogy leüljek, igen e­lfáradtam ... Artistaiügynök: Jól csin­Álja ... BIZ, a­nyja ne sirassa!... nagyon jól csinálja!... FITOCrfiNY l­ausúsáty icUssiccel! /t il... mindig s­űkebbre veheti derékövét. ([>•—JR Egmol csokoládé karcsúvá tesz. Nincs ISj&[J ] vele bajlódás vagy // «/előkészület. Olyan P / / ILl könnyű­ bevenni, mint kM­m M I / ICÍa finom Csokoládét. I I­­ " PATIKÁBAN KAPHATÓ. LEJ III Ul 113

Next