Színházi Élet, 1938. február 13–19. (28. évfolyam, 8. szám)

1938-02-13 / 8. szám

Az új kalap Irta : Lőrinci Miklós A (iaral) előadási joga kizáróla« dr. Mártott Sándor «dlupadt k­iadóvAMnJatiUÁl (Budapest, IV., Bécsi­ Utca I.) szi'rralH'tlí meg. Az engedélyt félkilU előadást B*Cgi>riíaii1>Unti­tl a?. l»21.évi LIV. t.­c. Copyright 10117 b­y dr. Alexander Marton, JJudaptnt. Színre került a PÓDIUM KABARÉBAN a következő szereposztásban: Férj Beketty Lá»*l6 Feleség fl»t* -r*«l (A szitum a férj és a felesén, a­ férj nyugod­tan újságot olvas, a feleség türelmetlenül dobol az asztalon.) Férj (felfigyel az olvasásból): Mi. vtam­ v<vo<i fiam? Fel­eség: K­é­m­ n­afiSato itt vagyok. Férj: Kém izgatott vagy! Hát mitől te­het az én feleségem, «ki a vi Iá«­ legki­e­gy­ensú­lyozottabb életét éld rém izgatót»? Feleség (lelkesen): Az új kalaipomiat vá­rom! Minden pu­litanja,tbam Itt l­ehet. (A kar­óráját nézi.) 4 óra! Istenem tw*ki már­ itt ke­llen­e lennie. Férj: Neki­! Fiacskám úgy beszélsz enről a kalapról, mint a «nvnya és BiMiy­a, veltv gétatyéről. »Minden pillanatba« itt lehet. 4 óra, Istenem, me.ki már itt kellene ten­ni*­!« (Kint csengetés.) Feleség: A kalap, lutein*«­! megjött! Itt a kalapom! Férj: Fiacskám,­­neked az agyadra, monit ,ez a kalap. Szobalány (berohan és ugyanolyan bol­dog lelkesültséggel, ahogy a felség beszél a kalapról jelenti): Na­gyságos asszony, a ka­l­aj>! A skialap! Feleség: Isteroem a skatlajp! Maisamód (bejön mint egy győztes had­vezér jelenti): Itt vagyok a kalappal! Feleség • laton he«ta maglukat. Masamód (egy dobozlMm ünnepélyesen át­nyújtja a kalapot): TeoMÓik. Feleség: A. kalap? Masamód: Ol Feleség­ (a szívéhez szorítja a dobozt és áhítatosan rebegi): Istennem ő! A. kalap ! A kala­po­k kalapja! (A masamódhoz.) Köszö­nöm, fi­aim, bajon. adj egy pár penngőit a kisBu­szon­y,ti­ak. Férj (kényszeredetten); Egy pár |««i­gaz'... tetnök­ (Pénzt a­ l át.) Masamód : Kösvimiöin ... tesséfc -nagy si­k­errel viselni a íkolmipot. (El.) Szobalány (mummóiUUil együtt él). Férj (szédül, a fejét fogja): Mondd fiao.s. kám mi eat Mi van ittt Kailapőriiltok. Szok­tája ! Egy Ikailapvallás van kezeikezőlem? Feleség:­­Lajos, ez a tegú JUIMMÜvatn ka­lap ... eredeti párizsi modor. Férj: Mutasd! Feleség: Azt i­ém­... ligy nem... Igy nemi lelhet teljes a iitatás ... Tessék elfor­dulni, míg felveszem. Férj: Ily­ oni cirkuszt csináhk­ egy ront­gyos kalappal. (Elfordul.) Feleség (kivesz a dobozból egy cipő­ka­l­apo­t. Boldogan, szeretettel simogatja, áhítatosan nézi a sarkát, ezt külön meg­cirógatja, mint anyu a gyermekét, aztán ünnepélyesen felveszi): Lajos, megfordul­hatsz ! Szobalány . Masamód . Benedak Erzai Lányi Mariska Férj­­ megfordul, megdermedve mered a kalapra, nem akar hinni a szemeinek, közel megy a kalaphoz, távolodik tőle, nézi jobbról, nézi balról, most megdörzsöli a szemét, utána mégegyszer megnézi, végül tragikus hangon kijelenti): Ez nem igazi Feleség: Nos, hogy tetszik! Férj: Kétségbeejtő! Hát mi ez tulajdon­képpen, kalap vagy cipő? Ha kalap miért van sarka és ha csipő, miért vesz­ed a fe­jedre? Feleség: Ez a­ kalapcipő! A legújabb, a legdivatosabb. Párizsban úrinő kalapcipő nélkül nem mehet el hazulról. Férj: Es­te fiacskám ebben ki akarsz menni az utcáraí Feleség: Én leszek az első pesti nő, aki ezt felveszi. Férj (ünnepélyes komolysággal és hatá­rozottsággal): Hát ide figyelj fiam! Én el­néztem eddig minden divathóbortotokat... Én elnéztem, hogy ti­­nők levágtátok a gyönyörű lmjaitokat! Hogy kicibáltátok szemöldökötöket! Hogy a körmötiilkot. vérbe a mártották! Hogy félhojtra fogyasztottátok magatokat! Hogy megcsókol­hatatlanra má­zoltátok a szátokat! Hogy hatszor átfestet­tétek a hajatokat! kijelentem, hogyha De most ünnepélyesen te akár cipőt, akár­ lábbelit mersz a fejedre húzni és kim­ész vele az utcára, akkor én becsületszavamra zöldre festetem a homlokomat, zoknikat tűzök a gom­blyukamba, egy vasalót kö­tök a nyakamba, a két karomra bricseszt húzok és fényes délben végigsétálok az Andrássy-úton... elvégre mi férfiak is le­hetünk olyan bolondok, mint ti nők vagy­tok. Feleség: Lajos, miket beszélsz te. Férj (szigorúan): Zöld festéket és vasalót kérek. Felesé­g: Lajos én félek tőled. Férj: Le azt a lábbelit, a fejedről. Feleség: Csak egyszer vehessem fel. Férj: Egyszer sem, érted, egyszer sem. Feleség (riadtam leveszi a kalapot a fe­jéről): Férj (kikapja a kezéből a kalapot és földhöz vágja): A fene egye meg a divato-a tokat. Feleség (felveszi a földről a kalapot): Lajos mit csináltál­ 50 pengő volt,... így most már nem veszi vissza a kalapos. Férj: Dehogy nem­ veszi vissza... vissza kell vennie. Feleség: De nézd eltört a sarka. Férj: Azon lehet segíteni... (Kikiált.) Juliska! Szobalány (bejön): Tessék. Férj: Menjen le fiam a suszterhez... sarkalta­ssa meg a Nagyságos Asszony ka­lapját. FÜGGÖNY Igényes hölgy, hajfestését bízza Piedil Kornél női­ fodrászra. IV., Váci-utca 10 (udvarban). 111

Next