Színházi Élet, 1938. április 16. (28. évfolyam, 17. szám)

1938-04-16 / 17. szám

FÉNYKÉPSZÍNHÁZ SFo tvfi latta. EDWIGE: Papi... tíz perc múlva két óra. HOCHEPOT: Micsoda? Hogy bele­melegedtem a munkába. Most jut eszembe, el se meséltem még, aligha­nem előléptetnek, fizetés ja­vítás! EDWIGE: Jaj papi ha sikerülnk. HOCHEPOT: Akkor komoly irodalmi munkára adnám magamat. Rózsahegyi, Tolna,, Klári. JOUVAL (végigfut a billentyűkön, énekel): »Ma lettem húsz éves, Az élet de édes A mámor sziveimben ma vendég. A vágy ad ma szárnyat Es holnap vasárnap .. Básthy, Tolnay Pesti Színház: Hatodik emelet ; OLv^dn GERMAINE: A szürkeruhás hölgy! BERTHE: Utána megyünk? GERMAINE: Hát persze. BERTHE: Van pénzed autóbuszra? GERMAINE: Majd csak lesz vala­hogy. Orsolya Erzsi, Gombaszögi Ella, Szemlér Mária (Angelo fotók) Néhány évvel ezelőtt divatba jöttek az úgynevezett rajz­regények, ahol az olvasó a történet menetét nem szövegben, hanem illusztrációban élvezte végig. Mi most megcsináljuk a párhuzamos műfajt, a fénykép­darabot. Bemutatjuk a szezon egyik legnagyobb sikerét, a »Hatodik emelet«-et fotókban. Tessék figyel­mesen végigtanulmányozni és tisztában lesznek a Gehrt-darab tartalmával. MAX: Germaine hová tetted a nyak­kendőmet? Elkések a randevúról! GERMAINE: Miféle randevúról? Ez az amerikai úgyis csak hazugság. Job­ban tennéd, ha dolgoznál. A házias­­szony rögtön Itt lesz a házbér miatt. Gombaszögi Ella, Ajtay Andor HOCN­EPOT: Miért ne mondjam meg őszintén: Edwige nem hozzád való. Gyerek, húszéves sincs még. Azután gyöngécske tudod a lába! Meggyógyul majd, az kétségtelen. De ehhez egy-két év kell. Egyelőre ne is gondoljunk arra, hogy férjhez megy. Perényi, Rózsahegyi MAX: Maguk még nem ismerik egy­mást? Jouval úr... Chancieux kisas­­szony. JEANNE: Derék dolgot cselekedett. JOUVAL: Ugyan kérem. Semmi. MAX: Szép leány mi? ftr­.et.h.tr Artin Kimmn !/><* If/ín'n

Next