Színházi Élet, 1938. április 30. (28. évfolyam, 19. szám)

1938-04-30 / 19. szám

HIÍM­l, 1 Mim, IU­ PIHtERHÖVEHDÍK Vannak művészek, akik úgy szeretik a kávéházat, hogy úgyszólván második otthonukká avatták. Vannak olyan mű­vészek is, akiknek a kávéház hivataluk lett. Például itt van Cselényi József, a Nemzeti Színház volt tagja és a rádió sztárja, aki esténként az egyik józsef­városi kávéházban arat nagy sikereket magyar nóta-estjeivel. Cselényinek, úgy látszik nagyon szívéhez nőhetett a kávé­ház, mert most már meg sem akar tőle válni többé. Ezúttal azonban nem, mint énekes művész érdeklődik a kávéházi szakma iránt, hanem mint a vendéglő­sök és szállodások iskolájának növen­déke. Tudni kell ugyanis, hogy egy bizonyos irányú szakképzettségen túl szálloda, vendéglő nyitásához oklevélre van szük­ség. Épp ezért az említett iskola növen­dékei nagyrészt a magyar vendéglő-ipa­rosok leszármazottjaiból kerülnek ki. Az iskola legérdekesebb növendéke e pilla­natban kétségkívül Cselényi József. A Színházi Élet munkatársa az isko­lában kereste fel Cselényi Józsefet, aki­nek elhatározott szándéka, hogy a nyolc­hónapos elméleti tanfolyam után a tör­vényben előírt két gyakorlati évet is el­végzi. — Ez annál egyszerűbb, — mondja — mert a kávéházban, ahol énekelek, mind­járt beállhatok segédnek is. — Nem ábrándultam ki a színészpályá­ból, — így nyilatkozott a népszerű pesti rádiósztár, — de helyesnek tartom, hogy az embernek legyen tartalékban egy má­sik életlehetősége is. Az énekes helyzete nagyon bizonytalan. Elég egy rosszindu­latú hülés és vége a karriernek. Ha va­laha, Isten ments, ilyen helyzetbe ke­rülnék, nem kérek a mások részvétéből. Másrészt nagy kedvet és érdeklődést ér­zek az új pálya iránt. Máris meglehető­sen otthon vagyok a szakácsművészet­ben, értem a borászatot, a térítés és fel­szolgálás művészetét százszemélyes ban­kettektől az intim jellegű zsúrokig, ezenkívül tanulok franciát, angolt, könyvelést, adminisztrációt. Ha majd megkapom diplomát, az éppen, olyan biztosíték lesz nekem az életre, mint a színészi oklevelem. Már látjuk Cselényi Józsefet, a pin­cért, abban a kávéházban, ahol jelenleg, mint előadó művész tevékenykedik. — Pincér,­­—• mondja majd neki a ven­dég — kérek egy világos kávét. — Mivel méltóztatik parancsolni? — Nótaszóval... Cselényi »borászatot« tanul A pincériskola padban Francia lecke (Pálházy fotók)

Next