Színházi Élet, 1938. május 7. (28. évfolyam, 20. szám)

1938-05-07 / 20. szám

szekrényről. A Weiss Manfréd gyár aluminiumcsarnokában felfedezett tenisz­ütőről. Annyi nőt sehol sem látni, mint a bú­torkiállításon. Nemcsak a modern lak­berendezés vonzza, de a rengeteg földig­érő tükört is. Nem csoda, olyan tömegét kapják a szépnek, — ruhának, ezer apróságnak — önkéntelenül cipőnek, must­rálgatják magukat. Az óránként változó műsorú divatbemutatóról a hölgyeik fel­tűnő elégedettséggel távoznak.. Az anya­gok tölkéletesek. Valamennyi selyem- és textiláru. A Goldberger gyár pavillonja előtt órákig kell ácsorogni, míg bejut az ember. De nem is csoda, hihetetlen, amit produkálnak. Az imprimlék sztárja egy fekete krepszatén alapon a szivár­vány minden színében csil­logó óriáspettyes selyem. Ebből egy nagy nyári toa­lett - álom. A lyoni se­lyem technikával készített filmnyomású anyagok­nak is sok a bámulója. A modelleket tökéletes alakú papír- és viasz­menekenek viselik. A repülőgépkiállítás a belépőhöz gavallérosan sorsjegyet is mellékel. Egy asszony a pénztár előtt megkérdezte: — Mit lehet itt nyerni, egy egész re­pülőgépet! — Nem, de egy repülőutazást — felelte kasszáskisasszony. Az as­­a­szonynak úgy látszik ez nem volt elég, sarkon for­dult és elment. Én szeré­nyebb vagyok, bementem. Nem tudom, kin­ek ez a kiállítás többet, nyújt an­nak-e, aki ismerősként üd­vözli a különböző repülő­géptársaságok modelljeit, plakátjait, vagy annak, aki még sohasem repült. Air France... Swiss-Air . . . Ala Littoria . . . British-Air... Mennyi le­hetőség fér bele ilyen elnevezésbe, egy-egy Az em­ber kimondja és már fent van a magasban. Sokszáz kilométeres sebességgel el­szakadva a földtől, szinte repül. Szeretettel nézitem a mi gépeinket. A legkar­csúbb, legfiatalabb neve: »Csikós«. Sokan gép áll­nak meg a »Bolygó hol­landi« hajója előtt. Bi­zony nagy dolog, hogy régen 180 nap alatt lehetett csak eljutni Indiába, Dél-Afrika megkerülésével, míg most a K. L. M. holland légiforgalmi társaság gé­peivel az egész út öt és fél nap. Rohanunk, haladunk, fejlődünk. Ezt érezni az egész­­ vásáron. Még ha a ven­déglőben, vagy a Halászcsárdában le­ülünk, kényszerű pihenésre, valami egyre nyugtalanít, mintha lekésnénk. Hátha van még egy pavillon, amit el­mulasztottunk, ahol tanulhatunk egy titkot, ami szebbé, tökéletesebbé teszi az életet. Aki bírja, újra kezdi az egészet. És ha tizedszer végigjárta, akkor jön csak rá, hiába igyekezik, még a negyedét sem látta a csodáknak. Bársony Bözsi mondja: - Azért varrok olyan karcsú, mert tagja vagyok a sová­nyító ligának. Vagyis ételeimet mindig LIGA MARGARINNAL készíttetem, amely táplál és mégse hizlal! (Foto Seidner)

Next