Színházi Élet, 1938. május 21. (28. évfolyam, 22. szám)

1938-05-21 / 22. szám

egyik basszusszólam vezetője. Az ének a harmadik számú szenve­délye. — Ha valami kedvesről akar vele beszélgetni — oktatott ki egy ben­fentes, — kérdezősködjön lányáról, aztán a második a két kis­gyöngé­jéről, a Bodeni-tó melletti Mainau-i kastélyról, harmadszor a fényképe­zésről. Amikor négyszemközt marad­tunk, úgy éreztem, mégsem illik »szándékosan ideterelni a beszélge­tést«. De nem is volt rá szükség. A herceg segített a legjobban, hogy elég cikkanyagom legyen. Meg is kérdezte. — Haben Sie schon so viel, dass Sie eine gute Suppe kochen kön­nen? Amikor megtudta, hogy verseket is írok, különösen megbarátkozott velem, ő maga is költő és novella­író, útleírást is sokat írt. — Én magam is illusztráltam őket — mondja büszkén. — A fényké­peim is egyedül dolgozom ki, a Mai­nau-i kastély legfelső emelete fény­képészműterem és laboratórium. Egészen közelről kisfiús arca, az ezüstkeretes nagy szemüveggel ta­nárosan komolykodó, fiatalabb kiadásban hihetetlenül hasonlít Szabó Lőrincre, folyton az volt az érzésem, hogy vele ülök szemközt. Sok van belőle a költőből, még a be­szédében is. Ahogy a Mainau-i park narancsfáit leírja, hogy milyen zöl­dek, mennyi gyümölcs terem rajtuk, csillog a tekintete a pá­paszem üvegje mögött. Csak északi ember tud ennyire örülni délszaki növénynek. Sok szív­van az egész emberben, érezni rajta, hogy az a típus, aki ha egy as­­szonyt kiválaszt, azt az egész életre teszi. El­fogtam egy-egy tekin­tetét, ahogy a feleségére­­ nézett, lopva megcsó­kolta a kezét, tele volt friss, most is elfogó­dott szerelemmel. Karin Nyswan a leányneve ennek az igazán sze­­rencsés asszonynak. Ahogy előt­tem táncolt piros csipkeruhájá­ban, szőke hajában az égőszínű krimson-rózsákkal, úgy néztem rá, mint egy tündérmese hercegnőjére. Az élet neki aztán mindent meg­adott. Amikor megkérdeztem a leg­jobb barátnőjét, a herceg hol és mikor ismerte meg a feleségét, cso­dálkozva nézett rám. — Hol és mi­kor ? Hiszen már gyermekkorukban is játszótársak voltak, a szerelmük még az iskola­évekből ered, nyáron együtt nya­raltak a Stenhamra-i birtokon, ahol szomszédos volt a kastélyuk. Svéd­országban mindenki természetesnek találta, hogy a herceg nem is vehet el mást. A család sem e­llenkezett, sőt nagyon szeretik. Két kislányuk a nagyapjuk kedvence, most is vele vannak a Riviérán. Az egyik két­éves, a másik öt, a nagyplitikai nagyapa most kezdte tanítani teni­ a­szezni. Bernadotte herceg nem sportember, fiatalabb korában sokat lovagolt, most azt is ritkábban. — Csak azt nem tudom, — fordult hozzám a svéd hölgy szigorúan — miért kérdezték itt többen a her­cegnőtől, szokott-e filmet­.Ez itt nemzeti szokás? igen puritán svéd Mert a hercegnő természetesen sohase családból való, volt Holly­woodban. De a herceg sem. Ugy lát­szik Pesten összetévesztették az unokatestvérével, Siegward herceg­gel. Az vette el a berlini nagyiparos leányát, még filmrendezősködött is. Ő a család bohémje. Bernadotte herceg intervjút ad Megyery Sárinak (Pálházy fotók)

Next