Színházi Élet, 1938. május 21. (28. évfolyam, 22. szám)
1938-05-21 / 22. szám
egyik basszusszólam vezetője. Az ének a harmadik számú szenvedélye. — Ha valami kedvesről akar vele beszélgetni — oktatott ki egy benfentes, — kérdezősködjön lányáról, aztán a második a két kisgyöngéjéről, a Bodeni-tó melletti Mainau-i kastélyról, harmadszor a fényképezésről. Amikor négyszemközt maradtunk, úgy éreztem, mégsem illik »szándékosan ideterelni a beszélgetést«. De nem is volt rá szükség. A herceg segített a legjobban, hogy elég cikkanyagom legyen. Meg is kérdezte. — Haben Sie schon so viel, dass Sie eine gute Suppe kochen können? Amikor megtudta, hogy verseket is írok, különösen megbarátkozott velem, ő maga is költő és novellaíró, útleírást is sokat írt. — Én magam is illusztráltam őket — mondja büszkén. — A fényképeim is egyedül dolgozom ki, a Mainau-i kastély legfelső emelete fényképészműterem és laboratórium. Egészen közelről kisfiús arca, az ezüstkeretes nagy szemüveggel tanárosan komolykodó, fiatalabb kiadásban hihetetlenül hasonlít Szabó Lőrincre, folyton az volt az érzésem, hogy vele ülök szemközt. Sok van belőle a költőből, még a beszédében is. Ahogy a Mainau-i park narancsfáit leírja, hogy milyen zöldek, mennyi gyümölcs terem rajtuk, csillog a tekintete a pápaszem üvegje mögött. Csak északi ember tud ennyire örülni délszaki növénynek. Sok szívvan az egész emberben, érezni rajta, hogy az a típus, aki ha egy asszonyt kiválaszt, azt az egész életre teszi. Elfogtam egy-egy tekintetét, ahogy a feleségére nézett, lopva megcsókolta a kezét, tele volt friss, most is elfogódott szerelemmel. Karin Nyswan a leányneve ennek az igazán szerencsés asszonynak. Ahogy előttem táncolt piros csipkeruhájában, szőke hajában az égőszínű krimson-rózsákkal, úgy néztem rá, mint egy tündérmese hercegnőjére. Az élet neki aztán mindent megadott. Amikor megkérdeztem a legjobb barátnőjét, a herceg hol és mikor ismerte meg a feleségét, csodálkozva nézett rám. — Hol és mikor ? Hiszen már gyermekkorukban is játszótársak voltak, a szerelmük még az iskolaévekből ered, nyáron együtt nyaraltak a Stenhamra-i birtokon, ahol szomszédos volt a kastélyuk. Svédországban mindenki természetesnek találta, hogy a herceg nem is vehet el mást. A család sem ellenkezett, sőt nagyon szeretik. Két kislányuk a nagyapjuk kedvence, most is vele vannak a Riviérán. Az egyik kétéves, a másik öt, a nagyplitikai nagyapa most kezdte tanítani teni aszezni. Bernadotte herceg nem sportember, fiatalabb korában sokat lovagolt, most azt is ritkábban. — Csak azt nem tudom, — fordult hozzám a svéd hölgy szigorúan — miért kérdezték itt többen a hercegnőtől, szokott-e filmet.Ez itt nemzeti szokás? igen puritán svéd Mert a hercegnő természetesen sohase családból való, volt Hollywoodban. De a herceg sem. Ugy látszik Pesten összetévesztették az unokatestvérével, Siegward herceggel. Az vette el a berlini nagyiparos leányát, még filmrendezősködött is. Ő a család bohémje. Bernadotte herceg intervjút ad Megyery Sárinak (Pálházy fotók)