Színházi Élet, 1938. június 4. (28. évfolyam, 24. szám)
1938-06-04 / 24. szám
háziúr, megvásároltam a villát és illendőnek tartottam minden lakómnak bemutatkozni. A gyönyörű szőke asszony a világ legbájosabb mosolyával köszönte meg a bemutatkozást, majd teával, konyakkal marasztotta vendégét, ki töviről-hegyire megnézte a lakást, gyönyörködött a pompás szobákban, a remek kilátásban s mikor végre estefelé indulni készült, kissé bátortalanul megkockáztatta a kérdést: hátha együtt vacsorázhatnánk. A gyönyörű szőke igent mondott, a vacsora hajnalig tartott s másnap az új háziúr látogatása megismétlődött, sőt a vacsora is és azontúl megismétlődött mind a kettő mindennap. Egy hét múlva a szőke elvált asszony a sűrű együttlétekből joggal következtethetett már egy esetleges küszöbön álló eljegyzésre, annál is inkább, mert utolsó látogatása alkalmával a szeretetreméltó új háziúr mondani akart valamit, már bele is kezdett a mondanivalóidba, de aztán hirtelen meggondolta magát, elhallgatott s a sürgető nos-nosra azt válaszolta: — nem, majd inkább levélben! Elképzelhető, hogy a gyönyörű asszony milyen szívdobogva várta, a másnapi levelet, amely délben meg is érkezett óriási virágbokrétával. Itt a vallomás, itt a megkérés! — ujjongott a hölgy s feltépte a levelet, amelyben sűrű bocsánatkérések kíséretében az állt írva, hogy az új háziúr bármennyire is sajnálja, de sűrű látogatásai során rájött arra, hogy a hölgy lakása a legjobb beosztású és a legszebb kilátású az egész villában s így a négyszobást a következő évnegyedre felmondja, mert ő azért vett villát, hogy megfelelő lakása legyen Budapesten, saját otthona, miután minduntalan felutazásai közben nagyon megunta már a hotel-életet. Pont, vége a történetnek, amelyből az a tanulság, hogy így jár az, aki a lakástűznézőt összetéveszti a háztűznézővel — adieu! Tatz László, Hongkongban élő magyar festőművész portréja Sándor Tiborné Wertheimer Györgyiről Dr. Radnay Pál András eljegyezte Balázs Évát (Foto Geréb Boris foto)