Színházi Élet, 1938. július 16. (28. évfolyam, 30. szám)

1938-07-16 / 30. szám

lönböző nemzeteket. Szinte hihetet­len, hogy egy gondolat, ami Ma­gyarországról indult el, néhány rö­vid év alatt ilyen visszhangot tudott kelteni az egész világon. Mi min­dennel, ami a miénk, kissé bizal­matlanok vagyunk, otthon még tré­fálkoznak az »Asszonyhétről«, de külföldön komolyan veszik. Svédor­szágban olyan ünnepségeket rendez­tek a tiszteletére, amilyenekben csak az egészen nagy és ritka eseménye­ket részesítik. A miniszterelnök fele­sége megszakította a nyaralását, vidéki kastélyából autón jött vis­­sza, hogy velünk lelhessen. Az össze­jöveteleken a legelőkelőbb asszo­nyok vállalták a háziasszonyi tisz­tet. A városházán azokon az arany­tálcákon szerviroztá­k az uzsonnát, amelyekre legfeljebb egy éviben egy­szer kerül sor. Egyik meghívás a másikat éri, már megfájult a szám, annyit mosolygok ezekre az igazán bűbájosan kedves vendéglátó asszo­nyokra. Idefelé jövet amerre utaz­tunk, mindenütt asszonyokkal teli vonatokkal találkoztunk. Utas, vám­tiszt, kalauz, hordár a dott a kongresszusról, mindenki tu-Igaz, hogy bajos lenne nem észrevenni. Berlin­ben háromszáz angol asszonnyal gyarapodtunk. A németen és az ola­szon kívül valamennyi nemzet kép­viseltette magát. A németek hivata­losan nem szerepelnek, ők, mint érdeklődők vannak jelen, csak az olasz asszonyok is »hallgatnak«. Náluk nem szokás, hogy asszony szónokoljon. Ahová nézek, mindenkin marga­ Tßta. Ez a kongresszus jelvénye. A virág mellett kis, kék kartonlap, rajta három aranybetű: »W. I. W.« »Women's International Week«. Stockholmban étteremben, szálloda­hallban, üzletekben mindenütt ott van az Asszonyhét napi prog­rammja. Az utca is tele a plakát­jaival. Reggel a rádió bemondja az előadásokat, az újságok naponta ol­dalakat közölnek róla. A Grand Hotel bejárata előtt nagy tömeg várja a szereplőket. Az­ket még meg is tapsolják, ismertebbe-Megér­demlik. Az előadások érdekesek, szí­nesek. Spurné :A magyar nő hiva­tása a külföldi népek asszonyai kö­zött« — címen tartott előadást. Miss E. B. Lyall arról beszélt, hogy mi a nő szerepe a sajtóban. Amerikai nők az Asszonyklubok jelentőségét magyarázták, egy igazán riviérai külsejű nizzai nő a francia nők szociális tevékenységéről számolt be. Az előadások negyedrészét se so­rolhatom el, hiszen még az afrikai és ázsiai asszonyok helyzetét megtárgyalták. Az első napot a há­ is­ziak foglalták le, Svédország törté­nelmét, irodalmát, a szociális intéz­mények és a tudományos intéze­tek munkáját ismertették. Spurné kongresszus-megnyitó beszéde után Mrs. Martha Garde, a Svéd Fogadó Bizottság elnöke üdvözölte az egy­begyűlt asszonyokat. Hófehér csip­keruhában, fehér, derékig érő fátyo­los kalapban, eszményien szép volt. Olyan légies és törékeny, nem is értem, hogy bírja ezt a sok munkát. Nem elfogultságból mondom, de a magyarok itt is feltűnnek. Már olyan jó a hírük, hogy ha magyar beszél, a hallgatóság megrohanja a világoskék pompés motívumokkal díszített nagy term­et. Ilyenkor senki se szökik ki a hallba pihenni, ciga­rettázni. Bródy Ernőné előadása még a leghidegebb skótokat is fel- Spurné Bárdos-Féltoronyi Magda dr. bevezető beszédét mondja (Foto Nor­disk Rotogravyr) 27

Next