Színházi Élet, 1938. július 16. (28. évfolyam, 30. szám)
1938-07-16 / 30. szám
^Radváner bácsi, a kutyák, a macskák, a teknősbékák, a sündisznók és a verebek atyja, egész vagyonát az emberek és az állatok megmentésére ajánlja fel Riadváner Józsefnek hívják, 66 éves nyugdíjas hivatalnok. A Csokonai utcában kis mállóban szerényen lakik. Most örökölt. És a magános öregúr elhatározta, hogy a váratlanul jött pénzzel a szenvedőket váltja meg: embert és állatot egyaránt. Utópiát akar megvalósítani: ha valahol egy ember méltatlanul kihull az élet laza ujjai közül, vagy ha szenved egy állat, akkor segít rajta. Radváner József pár hét alatt közel negyvenezer pengőt fordított jótékonyságra. Dr. Datky Lajos rendőrtanácsossal, a rendőrkutyákat védő Doberman Egyesület elnökével karöltve megalapította a Magyar Ember- és Állatvédelmi Ligát.Egyidejűleg bankba tett harmincezer pengőt, amely a Liga céljaira kamatozik, tizenötezer pengő ember, tizenötezer pengő pedig állatvédelmi célokra. Halála után a bankba helyezett összeg teljes egészében, minden kikötés nélkül a Liga tulajdonába megy át. Szobájának ablaka a szálló udvarára nyílik. Hajnalonként verebek beláthatatlan sokadalma ébreszti: kérik a madárkák a megszokott napi reggelit, amit minden áldott reggel bőségesen meg is kapnak. A verebek után kapja reggelijét a Bobi kutya, majd a sündisznó és a teknősbékák. Ezek külön helyiségben laknak a szállodában. Ezután Radváner bácsi taxiba ül és megy bevásárolni a többi állat részére. Dob-utca 37. szám alatt, a Dobics-udvarban van a macskafarm. 23 elhagyott macskára ügyel itt fel Radváner bácsi állandó helyettese, Kisdi Jánosné. Amikor az állatok bőkezű mecénása megérkezik a húsos csomagokkal, a macskák pillanatok alatt körülsereglik, jól ismerik már és hangosan várják a finom falatokat. Némelyik félénkebb cica nem mer lejönni a tetőről és onnan nézi társai dáridózását. No de ezek sem maradnak éhen: Radváner bácsi feldobálja porciójukat a tetőre. Arca boldogságot kifejező mosolyra szélesül: esznek a macskák. A másik háznál van a kutyák etetése. Majd a csarnokok ellenőrzésére kerül sor. Radváner bácsi megnézi, hogy nem kínozzák-e, nem lógatják-e az eladásra szánt baromfikat. Ha olyankor ilyesmit tapasztal, szépen kioktatja az árusokat az állatokkal való helyes bánásmódra. Bámulatos, hogy mennyit dolgozik védenceiért és milyen odaadással, a lelkesedésnek milyen apadhatatlan tüzével. Megtudjuk, hogy gyermekkora óta ezt csinálja és az örökségnek csak azért örül, mert így beteljesült, amit mindig kívánt: többet tehet az emberekért és az állatokért, mint régebben, magántisztviselői életének keretei kö- Radváner bácsi és egyik pártfogoltja