Színházi Élet, 1938. július 30. (28. évfolyam, 32. szám)
1938-07-30 / 32. szám
re jobban reszket, Olthyt egyre jobban csiklandozna a kacagási inger. ... És ekkor kinyúl ,egy kéz az ablakon és kidobja a tányért. A tányér gipszből van, hanem nem közönséges cserépből. A tányért nem lapjával dobják, hanem élével... És repül a tányér... Aztán leesik... Nagy csörömpölés! Utána általános meglepetés ... A tányér pár centivel arrébb esett... Nem Apáthyra, hanem az Olthy Magda fejére ... így jár az, aki a partnerét ugratja! Ünnepélyes pillanat a műteremben. Mindenki, akinek valami köze van a produkcióhoz, szívszorongva figyel. Fedák nagyjelenetét forgatják ... A nagyasszony most búcsúzik a gyermekeitől. A lánya olasz fiúhoz ment férjhez, a fia angol lányt vett el... És most itthagyják a mamát, elutaznak külföldre, remeg a hangja, Fedáknak a gyerekei lelkére amikor köti, hogy ne felejtsétek el a földet, amely a búzát adja és a kis akácost, amely télen meleg szobát, nyáron jó illatot ad... Olyan szépen mondja ezt Zsazsa, hogy mindenkinek megtelik könnyel a szeme. De Fedák nem azért Fedák, hogy fel ne tudja vidítani a kedélyeket. Rágyújt egy csárdásra és már ég a föld a nézők lába alatt. Én bizony már ilyen vagyok Olyan után nem szaladok, Aki engem nem vesz fel a szekérre. Ha nincs szekér, gyalog megyek, Százszor inkább árva legyek De nem varrom magamat egy legényre. Bánom is én, ha nincs párom, Majd meglátod, lesz a nyáron! Én bizony már ilyen vagyok, Ha a gyorsról lemaradok Nem ülök fel akármilyen személyre ... Nem akarunk jóslatodba bocsátkozni, de ezzel a Fedák-csárdással a budai kiskocsmákban még sok pénzt fognak keresni a cigányok ... * JUCI: Csak te ne gyere értem, mert meglátja a kísértet... Apéthy Imre és Olthy Magda Szilasi László, Fedák Sári és Egry Mária az »Érik a búzakalász« egyik jelenetében (Kino-film — Hajnal fotók) BETTY: Hallja, miszter, ne káromkodja nekem, azt a kiskésit a nagymamájától ... Erdélyi Mici és Szilasi László