Színházi Élet, 1938. augusztus 6. (28. évfolyam, 33. szám)
1938-08-06 / 33. szám
Játsszunk színházat A Színházi Élet legutóbbi számában meghirdettük a »Játsszunk színházat", című új pályázatot, amely lényegében talán nem is annyira játék, mint hasznos és nemes szórakozás. Arról van tudniillik szó, hogy augusztus 5-én megjelenő, vagyis jelen számunktól kezdve hétről-hétre leközlünk egy-egy olyan világsikert aratott külföldi darabot, amely nálunk eddig még nem került színre. A közönség feladata viszont az, hogy szerepezzék ki a darabot, jelöljék meg a színházat, amelyet a darab előadására legalkalmasabbnak látnak és jelöljék meg a szerintük legalkalmasabb rendezőt is. Azoknak, akik eltalálják, hogy a darabokat a későbbi pesti bemutatókon milyen szereposztásban játsszák, ad a Színházi 100—100 pengő jutalmat Élet. Nos, a színházasdi a mai számunkkal elkezdődött, Unamuno: »Igazi férfit című darabjával. Tessék sürgősen elolvasni, kiszerepelni, megjelölni rendezőt, színházat és beküldeni a Színházi Élet szerkesztőségének. A borítékot: »Játsszunk színházat « jeligével lássuk el. Szelvényt nem kell mellékelni. A pályázatokat a beérkezés sorrendjében közöljük. Beküldési határidő a megjelenéstől számított nyolc nap. 32 Hatvankilenc éves korában maghalt egy színész, aki a sikeres népszerűség édességét életének alkonyán kóstolta Hány ünnepelt művésszel megcsinálta ezt a sors fordítva, akik életük ifjú éveiben, mint félistenek jártak közöttünk és névtelenül, elfeledve mentek el. Leövey Leónak szebb halált rendelt végzete. Romlásra ítélt üreg szivében a siker tavaszi virágait hordta utolsó percéig (Foto Aldor) Távoli, sokszor megálmodott déli szigeitek illata és muzsikája jött el hozzánk egy csodálatos artistacsoporttal, amelynek művészetéit eddig legfeljebb mechanikus közvetítésben élveztük. A világhírű Aichac-csoport látogatott Pestre és magával hozta azt a vérforraló ritmust, amely tüzét a déli naptól, édességét és sejtelmes szépségét az őserdők fűszeres levegőjétől kapta. Mintha érzéki gyönyörűséget lehelő trópusi virágok között járnánk, úgy csap a szívünkre ez a zene és ez a tánc. Milyen messze van ettől az élő művészettől még az a káprázatos filmrevü is, amelyet annak idején Rimac-ékkal láttunk. Nehéz megtalálni a jelzőt éjy produkcióra. Tündéri zseniális együtt. És a két csodálatos nő: Juanita, a mézízű songok és Dinorah, a perzselő táncok elérhetetlen művésze. Háromnegyedórás produkciójuk úgy röppen el, mint egyetlen perc, amelynek hangulatán át szinte hűtlenül megfeledkezünk a Fényes cirkusz többi remek és ugyancsak egyes osztályzatot érdemlő artistaszámairól. Fényes György igazgató Rimacékkal (Fotó Wellesz) K. J.