Színházi Élet, 1938. augusztus 6. (28. évfolyam, 33. szám)

1938-08-06 / 33. szám

Játsszunk színházat A Színházi Élet legutóbbi számában meghirdet­tük a »Játsszunk színházat", című új pályázatot, amely lényegében talán nem is annyira játék, mint hasznos és nemes szórakozás. Arról van tud­niillik szó, hogy augusztus 5-én megjelenő, vagyis jelen számunktól kezdve hétről-hétre leközlünk egy-egy olyan világsikert aratott külföldi dara­bot, amely nálunk eddig még nem került színre. A közönség feladata viszont az, hogy szerepezzék ki a darabot, jelöljék meg a színházat, amelyet a darab előadására legalkalmasabbnak látnak és je­löljék meg a szerintük legalkalmasabb rendezőt is. Azoknak, akik eltalálják, hogy a darabokat a későbbi pesti bemutatókon milyen szereposztásban játsszák, ad a Színházi 100—100 pengő jutalmat Élet. Nos, a színházasdi a mai számunkkal elkezdő­dött, Unamuno: »Igazi férfit című darabjával. Tessék sürgősen elolvasni, kiszerepelni, megje­lölni rendezőt, színházat és beküldeni a Színházi Élet szerkesztőségének. A borítékot: »Játsszunk színházat « jeligével lássuk el. Szelvényt nem kell mellékelni. A pályázatokat a beérkezés sorrendjé­ben közöljük. Beküldési határidő a megjelenéstől számított nyolc nap. 32 Hatvankilenc éves korában mag­halt egy színész, aki a siker­es népszerűség édességét életé­nek alkonyán kóstolta Hány ünnepelt művésszel meg­­csi­nálta ezt a sors fordítva, akik életük ifjú éveiben, mint félis­tenek jártak közöttünk és név­telenül, elfeledve mentek el. Leövey Leónak szebb halált rendelt végzete. Romlásra ítélt üreg szivében a siker tavaszi virágait hordta utolsó percéig (Foto Aldor) Távoli, sokszor megálmo­dott déli szigeitek illata és muzsikája jött el hoz­zánk egy csodálatos ar­tistacsoporttal, amelynek művészetéit eddig legfel­jebb mechanikus közvetí­tésben élveztük. A világ­hírű Aichac-csoport látoga­tott Pestre és magával­­ hozta azt a vérforraló­ ritmust, amely tüzét a déli naptól, édességét és sejtelmes szépségét az ős­erdők fűszeres levegőjétől kapta. Mintha érzéki gyö­nyörűséget lehelő trópusi virágok között járnánk, úgy csap a szívünkre ez a zene és ez a tánc. Mi­lyen messze van ettől az élő művészettől még az a káprázatos filmrevü is, amelyet annak idején Ri­mac-ékkal láttunk. Nehéz megtalálni a jelzőt éjy produkcióra. Tündéri zseniális együtt. És a két csodálatos nő: Juanita, a mézízű songok és Dinorah, a perzselő táncok elérhe­tetlen művésze. Háromne­gyedórás produkciójuk úgy röppen el, mint egyet­len perc, amelynek han­gulatán át szinte hűtlenül megfeledkezünk a Fénye­s cirkusz többi remek és ugyancsak egyes osztály­zatot érdemlő artista­számairól. Fényes György igazgató Rimacékkal (Fotó Wellesz) K. J.

Next