Színházi Élet, 1938. szeptember 17. (28. évfolyam, 39. szám)

1938-09-17 / 39. szám

CSINTALAN GÓLYÁK (Tibi óriási uzson­nát ad. Az elkészü­le­tek már megtörtén­tek a kis nebulók fogadására. Renge­te­g mennyiségű sü­teményt készítettek és az ebédlőből több törékeny tárgyat el-,, , szállítottak.) Anyu (a vendégek érkezése előtt ne­gyedórával megadja az utolsó instruk­ciókat a fiának): Először mindig a frák­­lájat üdvözöld, aztán a kis pajtásokat. Ültesd le őket, majd amikor mindenki együtt van, csengess Juliénak az uzson­náért Azt akarom, tanuld meg, hogyan kell vendégeket fogadni. Tibi (engedelmesen) : Igenis, anyu. Anyu: Mindenkit kínálj hellyel és csak akkor ülj le, amikor a vendégeid már leültek. A süteményt folyton kínáld, a fagylaltot is. Tibi (csalódottan): Folyton kínáljam! Anyu: Természetesen. Tibi: Pistit is kínáljam! Anyu: Hogyne. Tibi: Pisti úgyis annyit eszik, Ő a leg­falánkabb az iskolában. Anyu: Nem szabad számontartani, hogy a vendég mennyit eszik. Pisti csa­k zabál­jon, amennyit jól esik. Bocsánat! Tibi: Miért mondod, hogy bocsánat!­­ Anyu: Mert véletlenül kicsúszott a Boámon, hogy »zabálj. Ilyet az ember nem mondd, pláne a vendégeire! Arra vigyázz, hogy mindenből te vegyél utoljára. Tibi (kétségbeesve): Fagylaltból is! Anyu: Magától értetődik. Tibi: De hiszen a többiek mindent megzabálnak előlem. Bocsánat! Anyu: Ne félj semmit! Annyi fagy­laltot hozattam, hogy az egész iskola elronthatja tőle a gyomrát. Persze, ha kérdezik, hogy a fagyalt honnan való, azt feleled, hogy itthon készült. Tibi: Miért, anyukám! Ne henceg­jünk inkább azzal, hogy cukrászdából hozattuk! Anyu: Nem­, fiam, mert Guszti is itt lesz és a mamája, a te kedves Olga nénéd, otthon meg fogja kérdezni, m­­ilyen volt a fagylalt, milyen volt a sütemény, nem tudod, honnan hozatták, satöbbi. Nem akarom, hogy kibeszéljék az uzsonnánkat. Tibi: A gyümölcsből is előbb a ven­dégeket kell kínálni! Anyu: Hogyne. Értsd meg, te min­dig megvárod, amíg a társaság vett magának. Tibi: Amikor Gusztinál voltunk teán, (Ballyhoo) KK-DÖNTŐN A meccsen vagyunk. Kettő nullnál Egy bús kérdés fülembe kerül: »A magyar és cseh bajnok közül Vajh miért a magyar áll — csehültt — Sajt van vacsorára? Semmi egyéb! Mi történt! — A kotlet meggyulladt és beleesett a palacsin­tába. — No és leves î — A levessel oltottam el a tüzet. (Rie et Bao) CSALÁDI KARAMBOL — Menjünk valamennyien Smithékhez. Csudajó hecc lesz! 34

Next