Színházi Élet, 1938. szeptember 17. (28. évfolyam, 39. szám)
1938-09-17 / 39. szám
CSINTALAN GÓLYÁK (Tibi óriási uzsonnát ad. Az elkészületek már megtörténtek a kis nebulók fogadására. Rengeteg mennyiségű süteményt készítettek és az ebédlőből több törékeny tárgyat el-,, , szállítottak.) Anyu (a vendégek érkezése előtt negyedórával megadja az utolsó instrukciókat a fiának): Először mindig a fráklájat üdvözöld, aztán a kis pajtásokat. Ültesd le őket, majd amikor mindenki együtt van, csengess Juliénak az uzsonnáért Azt akarom, tanuld meg, hogyan kell vendégeket fogadni. Tibi (engedelmesen) : Igenis, anyu. Anyu: Mindenkit kínálj hellyel és csak akkor ülj le, amikor a vendégeid már leültek. A süteményt folyton kínáld, a fagylaltot is. Tibi (csalódottan): Folyton kínáljam! Anyu: Természetesen. Tibi: Pistit is kínáljam! Anyu: Hogyne. Tibi: Pisti úgyis annyit eszik, Ő a legfalánkabb az iskolában. Anyu: Nem szabad számontartani, hogy a vendég mennyit eszik. Pisti csak zabáljon, amennyit jól esik. Bocsánat! Tibi: Miért mondod, hogy bocsánat! Anyu: Mert véletlenül kicsúszott a Boámon, hogy »zabálj. Ilyet az ember nem mondd, pláne a vendégeire! Arra vigyázz, hogy mindenből te vegyél utoljára. Tibi (kétségbeesve): Fagylaltból is! Anyu: Magától értetődik. Tibi: De hiszen a többiek mindent megzabálnak előlem. Bocsánat! Anyu: Ne félj semmit! Annyi fagylaltot hozattam, hogy az egész iskola elronthatja tőle a gyomrát. Persze, ha kérdezik, hogy a fagyalt honnan való, azt feleled, hogy itthon készült. Tibi: Miért, anyukám! Ne hencegjünk inkább azzal, hogy cukrászdából hozattuk! Anyu: Nem, fiam, mert Guszti is itt lesz és a mamája, a te kedves Olga nénéd, otthon meg fogja kérdezni, milyen volt a fagylalt, milyen volt a sütemény, nem tudod, honnan hozatták, satöbbi. Nem akarom, hogy kibeszéljék az uzsonnánkat. Tibi: A gyümölcsből is előbb a vendégeket kell kínálni! Anyu: Hogyne. Értsd meg, te mindig megvárod, amíg a társaság vett magának. Tibi: Amikor Gusztinál voltunk teán, (Ballyhoo) KK-DÖNTŐN A meccsen vagyunk. Kettő nullnál Egy bús kérdés fülembe kerül: »A magyar és cseh bajnok közül Vajh miért a magyar áll — csehültt — Sajt van vacsorára? Semmi egyéb! Mi történt! — A kotlet meggyulladt és beleesett a palacsintába. — No és leves î — A levessel oltottam el a tüzet. (Rie et Bao) CSALÁDI KARAMBOL — Menjünk valamennyien Smithékhez. Csudajó hecc lesz! 34