Színházi Élet, 1938. szeptember 24. (28. évfolyam, 40. szám)

1938-09-24 / 40. szám

»CL­aimgnaâ i& aan CMe é& a/ze*etni tudja azt, ami já­­rnzá.*S< — mondja S­zendy, JCciofyné, a pxffyache&te* fe £ e&é$e »Még nyilnak a kertben az őszi virágok«, mikor verőfényes, szep­tember végi délelőttön a pasaréti villa gonddal ápolt kertjében be­szélgetünk a virágokról Szendy Károlynéval Budapest polgármes­terének feleségével, a Virágkedve­lők Egyesületének díszelnöknőjé­vel. Talán nem véletlen, hogy Harangvirág­ utcában van ez a villa­m és ez a mesekert, hiszen a méltósá­gos asszony hosszú esztendők óta minden szabadidejét a virágszere­tet eszméjének szenteli. Ott volt már akkor is, mikor kilenc évvel ezelőtt megindult a mozgalom »vi­rágos Budapest, virágos Magyar­ország•« megteremtéséért. Az ő ott­hona mindig »virágos otthon« volt. A polgármester gyakran szokta mondani: — Ha elfáradok és leteszem a tol­lat, megpihen a lelkem a virágokon és újra friss vagyok . 1934-ben létrejött a Virágkedve­lők Egyesülete, ahol Sándor Ar­noldné, a régi és rajongó virágba­rát az elnöknő. — Van eredménye a munkánk­nak .. mondja határozottan Szen­dyné, — mert mióta az egyesület működik, körülbelüli annyi virág van a pesti mégegyszer ablakok­ban, mint azelőtt. Kettős a célunk: virágpropaganda és virágvédelem. — A virágvédelem miben áll! — Küzdelem a virágok kínzása ellen. A virág érzékenyebb, gyön­gébb szervezetű, mint az ember, vagy az állat, tehát védelemre szo­rul. És meg is érdemli a jó bánás­módot, mert szép és mert a vele Szamoly Károlyné a virágoskertjében (Seldner (0­6) 12

Next