Színházi Élet, 1938. szeptember 24. (28. évfolyam, 40. szám)
1938-09-24 / 40. szám
»CLaimgnaâ i& aan CMe é& a/ze*etni tudja azt, ami járnzá.*S< — mondja Szendy, JCciofyné, a pxffyache&te* fe £ e&é$e »Még nyilnak a kertben az őszi virágok«, mikor verőfényes, szeptember végi délelőttön a pasaréti villa gonddal ápolt kertjében beszélgetünk a virágokról Szendy Károlynéval Budapest polgármesterének feleségével, a Virágkedvelők Egyesületének díszelnöknőjével. Talán nem véletlen, hogy Harangvirág utcában van ez a villam és ez a mesekert, hiszen a méltóságos asszony hosszú esztendők óta minden szabadidejét a virágszeretet eszméjének szenteli. Ott volt már akkor is, mikor kilenc évvel ezelőtt megindult a mozgalom »virágos Budapest, virágos Magyarország•« megteremtéséért. Az ő otthona mindig »virágos otthon« volt. A polgármester gyakran szokta mondani: — Ha elfáradok és leteszem a tollat, megpihen a lelkem a virágokon és újra friss vagyok . 1934-ben létrejött a Virágkedvelők Egyesülete, ahol Sándor Arnoldné, a régi és rajongó virágbarát az elnöknő. — Van eredménye a munkánknak .. mondja határozottan Szendyné, — mert mióta az egyesület működik, körülbelüli annyi virág van a pesti mégegyszer ablakokban, mint azelőtt. Kettős a célunk: virágpropaganda és virágvédelem. — A virágvédelem miben áll! — Küzdelem a virágok kínzása ellen. A virág érzékenyebb, gyöngébb szervezetű, mint az ember, vagy az állat, tehát védelemre szorul. És meg is érdemli a jó bánásmódot, mert szép és mert a vele Szamoly Károlyné a virágoskertjében (Seldner (06) 12