Színházi Élet, 1938. szeptember 30. (28. évfolyam, 41. szám)
1938-09-30 / 41. szám
Jiz örökbecsű Irta: KÁLMÁN JENŐ Békeffi László szerint az ember a régi idők sóhajtásszerű emlegetésével tulajdonképpen a saját elmúlt ifjúságiát siratja. Húsz év múlva bizonyára sokan lesznek, akik sóvárogva fognak visszavágyni a mai »szép« napokra. Hát hiú ez mára vonatkozólag tételnek kissé merész is, még sincs kizárva, hogy neki van igaza, ő legalább megpróbál bizonyítani és visszavisz bennünket a kőkorszakba, ahol szintén bajt okozott az álsíkos technika. A kőbalta megölte a vadászati kisipart. Mindezt egy rendkívül mulatságos operett-persziflázs révén tudjuk meg, amely szinte már túlfűszerezve érinti a mai problémákat. A Pódium egyébként szigorúan tartja magát a k kabaré klasszikus hagyományaihoz. Úgy ugrálja körül az aktuális kérdéseket, mintha a »Szentivánéji álom« Puck-je lenne, de apra gonoszkodásai inkább csiklandoznak, mint csípnek. Van egy tréfája az átképzésről. És persze nem feledkezik meg a mai idők idegcsillapítónak nem nevezhető sportjáról, a bizonyítványbeszerzésről sem,ami két tréfában is szerepel. A sikerültebb a kettő közül Taszajtó Nagy András verses monológja, amelyet a Debrecenből fölkerült ízesbeszédű, jó humorú újonc, Balázs János mond el. Mégis, különösképpen akkor élvezi legjobban a közönség a műsort, ahol elvonatkozik a napi eseményektől és úgynevezett örökbecsű humort ad. Ennek a műfajnak a legteteje »A dalárda elnöke« című kis darab, —7 említ Békeffi László, Ihász Klári, Endrédy Margit, Dán Klári *Pedigrén című tréfában »Leánykérés Genfben«: Anday, Mihályi, Hlatkl, Komlós Kondor Ibolya, Sáeby Dán Klári, Komlós, Lányi Marika az » Átképző« szereplői Pódium: »Elő az okmányokkal« (Pálházy fotó)