Színházi Élet, 1938. október 8. (28. évfolyam, 42. szám)

1938-10-08 / 42. szám

Simkó: Mi van abban! Pincér (olvassa): Consommé, Peuf pochée Milanaise, poulet frit, pomme chateau, des­sert fromage, salat de fruit... (Kérdőn Simkóra néz.) Klári : Oui Monsieur! Simkó (zavartan): Igen... ez azt hiszem, jó leszi... Pincér (Klárihoz): Szintén! Klári: Oui Monsieur!... Pincér: Milyen italt parancsolnak! Simkó: Nekem hozzon egy pohár jó hi­deg ... ja nem ... izé ... ja persze ... hoz­zon egy üvegi pezsgőt. Pincér: Milyen pezsgőt parancsolnak! Simkó (hazafiason): Magyart! Pincér: Igenis! (Elsiet.) Klári (körülnéz): Mennyi gyönyörű vi­rág!... És csomagok!... Ez mind nász­ajándék! Simkó: Hát persze!... Nekem nagy rokonságom van!... És baráti köröm!... Na és biztosan egypár patikus is... gyógyszerészeti gyárak ... Klári (felugrik): Nézzük Simkó: Most hagyd!!... meg... Majd vacsora után ... Mindent a maga helyén, mindent a mágia idejében... Ezt tanuld meg, ez egyik fő elvem! Klári: Neked sok elved van! Simkó (büszkén): Rengeteg! Klári: Nagyszerű!... Szerintem te vagy a legtökéletesebb férfi!... Nem is értem, hogy tudtál megszeretni!... Én olyan kis hülyének érzem magam melletted!... Mondd... mikor tetszettem men­t neked! Simkó: Ha precíz akarok lenni, azt hi­szem, mindj­árt, mikor először bejöttél a patikába... Klári: Az olyan szép volt... olyan han­gulatos ... Karácsony este ... nagy pely­hekben esett a hó... Egy lélek se járt végig a fehér Andrássy-úton ... Becsönget­tem ... Egyedül voltál a patikában... A pulton egy kis karácsonyfa állt... Simkó: Kis üveg ricinust kértél... Klári: Mert a Pistike úgy nekiesett karácsonyinak, hogy két gyertyát is meg­n­evett ... Simkó: Két hét múlva vettél egy üveg jódtinkturát... Klári: Emlékszem, az akkor volt, ami­kor a Gyurika megkapta a kutyát! Simkó: Aztán gyakran jöttél... vettél ezt-azt... Klári: A Strasser-gyerekek a három leg­rosszabb gyerek Pesten ... Simkó: Aztán azt mondtam, hogy nézz be naponta... Klári: És megmérhetem magam a mér­legen ... Simkó: Ingyen! Klári: Akkor már biztosan szerettél! Simkó: Képzelheted! Klári: És a mérlegen elmondtam neked az életem... . Hogy voltam varrodában, voltam irodában, voltam pénztáros kis­asszony, voltam nevelőnő ... Simkó: És én megkértem a kezed... Klári: Mert akkor már nagyon szerettél... Simkó: Egyrészt. Másrészt alaposan meg­gondoltam ... Nekem elveim vannak!... És én patikus vagyok. Egy patikus milli­grammokkal dolgozik ... Egy patikus meg­szokja, hogy mindent mérlegeljen... Te ott álltál a mérlegen és én azt gondoltam: igaz, ez a lány nem gazdag, viszont nin­csenek is nagy igényei... Ez a lány biz­tosan boldog lesz, ha elveszem ... Ez rend­ben tudja tartani a fehérneműmet, ez pon­tosan tudja vezetni a háztartási könyvet, ez tökéletesen tudja felnevelni a gyermekei­met ... Klári: És milyen boldogan!... Hiszen ez a karrier... Pincérnek az a karrier, ha kávéháza lesz ... Boltossegédnek az a kar­rier, ha saját boltja lesz ... Nevelőnőnek az a karrier, ha saját gyereke lesz ... Simkó: És azt is gondoltam: ez a lány nem fog flörtölni és nem fog bridzselni... Ez a lány tiszta és ártatlan... Ennek én vagyok az első f­érfi és az utolsó... Klári: Ezt honnan tudtad! Simkó: Ha valakit én a mérlegre te­szek, arról én tudok mindent. Klári: Igazad van, drágám... Nekem te vagfy az első férfi... Simkó: És az utolsó!... (Kopognak.) Mi az! Lekopogtad! Klári: Nem drágám, az ajtón!... Tessék! (Pincér kocsit tol be. Tálal.) Klári: Ne együnk sokat... Vacsora után azonnal... (A pincérre niézi, halkan.) azon­nal lefekszünk. Simkó: Én borzasztó éhes vagyok ... Csak egyél te is nyugodtan... Van nálam két tubus Stomacin ... Ez egy csodaszer!... Rengeteget adtam el belőle ... (Pincér elsiet.) Klári: Olyan furcsa... azt mondtam, le­fekszünk ... és a pincér ide se nézett... Ez mától fogva olyan természetes ... Semmi pikáns nincs benne ... Ott van két ágy ... Egészen egymás mellett... A házasság szimbóluma ... két ágy egészen egymás mellett... Ez talán a legszebb a házas­ságban ... Mi is úgy fogunk megöregedni egymás mellett, mint ez a két ágy... Es­küvő után olyan egyszerű az élet... Simkó (bölcsen): Az élet mindig egy­szerű ... Nincsenek véletlenek ... Nálam minden ki van előre számítva ... Klári: Te olyan okos vagy... • (Pincér be pezsgő­vel, vödörrel, bontja az üveget.) Simkó: Holnap reggel Velencébe uta­zunk ... Két hét múlva visszaérkezünk Pestre ... délután hat negyvenkor ... Akkor taxiba ülünk ... Andrássy­ út negyven­négy ... Klári: Addigra kész lesz az új lakás!... Simkó: Hát persze ... Aztán jövő év jó­fájdalom nélkül és gyorsan eltá­volítja a zavaró szőrszálakat. KiS tubus P 1.20, nagy tubus P 3.—. Forgalomba hozza: MIHÁLY OTTÓ Miopharma Mindenütt kapható i gyógyszerárugyár, Budapest, VI. Podmaniczky­ u. 45 •iwi.n.uimjMwj'Ni ül IIIIJMI W Jip­etlite (tárn MP­ 4.- i,

Next